A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Hozzászólások

sokban is történt utalás. Az egykorú jogi irodalomban - a Corpus Juris beosztásában - döntő szerepet játszott nagy tekintélyű jezsuita, Szegedi János azon az állásponton volt, hogy a szőlő az egyetlen, melyet - ha a földesúr vissza akar a paraszttól váltani -, annak teljes értékét meg kell fizetnie. Nem úgy, mint a más jellegű birtok esetében. Annak ellenére, hogy bizonyos esetekben az irtványt is ilyen jellegűnek tekintették a visszaváltásnál, a szőlőt kezdettől fogva ekként tekintették. Szegedi János szerint a paraszti szőlőbirtok az emphiteosisszal (=örökbérlet) hasonló jogi helyzetben volt, ami azt jelentette, hogy a paraszt számára még a bérleti viszonynál is kedvezőbb helyzetet nyújtott, hiszen nem függött a földesúrtól más módon, csak a dézsma fizetésével. A paraszti árutermelés a történeti irodalomban sok esetben igen kérdéses. Ugyanis, ha a paraszt azért vitte az áruját a piacra, hogy pénzbeli terheit kifizethesse, vajon alkalmazható-e erre a folyamatra a szokott árutermelés fogalma. Fölmerül a kérdés a szólótermesztéssel kapcsolatban is, hogy a paraszt csak azért vitte áruját a piacra, hogy terheit kifizethesse, vagy pedig életének, helyzetének jobbítása érdekében rendszeresen termelt a piac számára. Ez igen fontos kérdés a paraszti termelés folyamatában. Tóth Péter: A kereskedelem és árutermelés témakörében egy közeli mezőváros, Sajószentpéter példáját említem. Ez a terület akkor indult meg a mezóvárosi fejlődés útján, amikor innét nem messze megszerveződött a gömöri bányavidék. Mivel a szőlő a Putnok-Rozsnyó-vonaltól délre termeszthető csak s ettől északabbra már nem, az 1300-as években benépesült bányatelepülések - Csetnek, Rozsnyó, Dobsina - környékét vidékünk mezővárosai látták el először borral. Sajószentpéter esetében erre érdekes források utalnak. Két ismert vámkiváltság egyike a Sajó melletti Méhi révének vámján biztosít vámmentességet a szentpéterieknek, a másik pedig a kallói réven. Az egyik útvonal a Sajó völgyén át vezet a jolsvai völgybe, a másik pedig Rozsnyó felé visz. Ez a két kiváltság mutatja, hogy merre irányult az áruforgalom. Egészen a 18. század végéig vannak levéltári adatok a gömöri kereskedőknek a sajószentpéteri vásáron való megjelenésére, ahol lefoglalják a bort, még nem viszik el, csak kifizetik vagy foglalót adnak és később visszajönnek érte. Ezek a példák is mutatják, hogy a szőlőtermesztés központi kérdés vidékünk gazdaságában, nemcsak Miskolcon, hanem Sajószentpéteren, Szendrőben, Szikszón, Abaújszántón, vagyis a Hegyalján kívüli, ahhoz szorosan nem kapcsolódó borvidéken. Deák Gábor: A szőlőművelés kutatásának forrásai közé bátran felsorakoztathatjuk a vidék református egyházainak jegyzőkönyveit. Magam is találtam Bánhorváti és Bánfalva református jegyzőkönyveiben az 1700-as évek elejétől gazdasági adatokat, amelyek az egyház által begyűjtött bor és búza mennyiségére vonatkoznak. A jegyzőkönyvekben is végig lehet a vidék szőlőművelését és bortermelését követni, s azt is, hogyan váltak esetlegesen árucsere alapjává. Pálmány Béla: Miskolci kollégáim igen régóta és behatóan kutatják az interetnikus gazdasági kapcsolatokat, amelyek az Alföld és Felvidék közötti állandó árucserére vonatkoznak, feltárva ennek különböző formáit. Ez az árucsere minden valószínűség szerint jóval a Mohács előtti időkre nyúlik vissza, hiszen azok a természetföldrajzi feltételek, amelyek ezt szükségessé tették, maguktól értetődőek: ahol nem terem meg a bor és gabona, azt onnan kell beszerezni, ahol ezek megteremnek, s ezért csereként föl kell ajánlani faeszközöket, fazekas és egyéb termékeket. Az árucsere és társadalom kapcsolatában Miskolc esetében érdekes az a kérdés, hogy miért volt itt a görögöknek nagyobb szerepük, és miért volt hosszú ideig a zsidók száma olyan alacsony. A zsidó népesség arányát kutatva arra figyeltem fel, hogy Miskolc is azon református mezővárosok sorába tartozott, mint Losonc, Rimaszombat, sőt maga Debrecen is, amelyektől a református városvezetés tartotta távol jó ideig a zsidó kereskedőket. Itt