A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - B. Hellebrandt Magdolna: Észrevételek a „Régészeti adatok Miskolc korai történetéhez" című tanulmánykötet kapcsán

szakaszánál lezajlott csata után az avar harcosok a Körös-Maros torkolatánál tisztították meg a Tisza-vidéket, erre utal a gepida falvak teljes pusztulása, egynek sincs folytatása a továbbiakban. Természetes ezek után, hogy a gazdag, kora avar leletek is ezen a területen sűrűsödnek. Az avar megszállás menetében az észak felé vivő, egykori római kereskedelmi útnak is jelentősége volt. Aquincumból Hatvanon át körülbelül Miskolc felé vezetett, ebből tért le a Sajó és Hernád mentén észak felé is egy út. A római kereskedők nyomait őrzik a terra sigillata leletek. A római utakat a Dunántúlon is használták az avarok. A Körös-Maros-Tisza-szög megszállása után, a Tiszát és a Dunát összekötő római úton haladva Lugionál, a mai Dunaszekcsőnél átkelve a Dunán, haladtak a kora avar „honfoglalók" a folyóvölgyekben. Kitér a szerző a leletekre, elsősorban az alsózsolcai övveretek elemzésére, régészeti párhuzamokkal. Mindamellett, hogy az alsózsolcai 1. és 2. számú öv feldúlt sírból való, két övkészletet választott szét Lovász Emese. A feldúlás saját korában történt. Rangos személyek lehettek, erre utal a deszkaborítás maradványa, illetve foltja. Ismerteti a szerző a megye avar leleteit irodalommal, majd a szórványleleteket is. Megállapítja, hogy az újabb lelőhelyek a Hernád völgyében sűrűsödnek. Sajnos, egyik temetőt sem tárták fel teljesen. Javasolja a szerző a célirányos terepjárásokat a korszak jobb megismerése érdekében. Révész László: „Régészeti adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének 10. századi történetéhez" címmel foglalta össze korszakát (207-269. oldal). Megállapítja, hogy e század közepéig tartották magukat azok a regényes történelmi megállapítások, melyeket Anonymus: Gesta Hungarorumában olvashattak az érdeklődők. E szerint a Bodrog mentén Ketel és Tarcal telepedett le, a Hernád völgyében az Abák ősei éltek, a Bődva mellett Böngér fia. Bors építtetett földvárat, Örs úr pedig a Bükk alját birtokolta. Azóta kiderítették, hogy Anonymus saját korának, a 12-13. századfordulójának viszonyait vetítette vissza. Györffy György és Kristó Gyula véleményét idézi, az előző kutató szerint nincs kabar, az utóbbi szerint Abaúj ban van kabar szállásterület. Révész László szerint szükséges lenne a szisztematikus terepjárás. Lényegében a karosi (10. század) és a tiszalúci (11. század) temető kivételével teljesen feltárt és értékelhető lelőhelyünk nincs. Katalógusszerűen feldolgozták a szórványleleteket, de elemzésük még nem történt meg. Saját temetőfeltárásai után úgy véli, hogy a zempléni, szabolcsi temetőkben valamely törzsfő vagy fejedelem katonai kíséretének tagjai, azok kisebbnagyobb rangú vezetői és családtagjai, házi szolgái nyugodhattak. Elsődleges feladatuk a katonáskodás volt, gazdasági alapjuk pedig a nagyállattartás. Zemplén gazdag honfoglalás kori leletekben, de Abaújban kevés van, annyit, úgy véli a szerző, megállapíthat, hogy a Hernád-völgy alsó részét megszállták a honfoglalók. Megyénk 10. századi történetéhez olykor csak jelzésszerű adattal rendelkezünk. A leletek véletlenszerű előkerülésén túl ennek fő oka a tervszerű, módszeres kutatás hiánya. Ebből nagy elméleteket, messzemenő következtetéseket alkotni felelőtlenség. A dolgozat II. részében tárgyalja a 10-11. századi temetőket Miskolc területén. Eredménye, hogy azonosította a több néven szereplő lelőhelyeket, ez történt Miskolc-Repülőtér esetében, ahol Megay Géza 12 sírt tárt fel. később leletmentésszerűen összesen 25 sír került naplényre. A Heves megyei Kál analógiája, még abban is, hogy ott is a sírok felének volt melléklete. Az ereklyetartó mellkereszt kiemelkedő darabja a lelőhelynek, ezt a darabot javasoljuk a kötet címlapjára. A szerző vitába száll az ún. első köznépi csoport megnevezést használókkal, s úgy véli, hogy a honfoglaló magyarok társadalmáról, az azt visszatükröző temetőkről alkotott elképzeléseinket újra kell gondolnunk. Miskolc-Diósgyőr és az Avas-Mélyvölgy u. még lelőhely a városban. A repülőtéri lelőhely 10. századi nagyobb temető, míg a másik kettő köznépi. Városunk földje tehát nem számított kiemelkedő jelentőségű területnek e korszakban, de szervesen csatlakozott a Sajó