A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - B. Hellebrandt Magdolna: Észrevételek a „Régészeti adatok Miskolc korai történetéhez" című tanulmánykötet kapcsán
Észrevételek a „Régészeti adatok Miskolc korai történetéhez" című tanulmánykötet kapcsán A megjelenésre váró könyv azokat az új anyagokat, feltárási és szemléleti eredményeket nyújtja át az olvasónak, melyre a Miskolc monográfiában nincs mód kitérni. A kötet harminchat vonalas ábrát és nyolcvannyolc fotót tartalmaz, szerzői S. Koós Judit, B. Hellebrandt Magdolna. Lovász Emese, Révész László és Wolf Mária. Röviden ismertetem az egyes szerzők írásait. S. Koós Judit: „Miskolc környékének korai és középső bronzkora" címmel foglalta össze anyagát (1-67. oldal). A korai és középső bronzkort tekintve nehéz feladatot kapott. Miskolc város területéről kevés anyaggal rendelkezünk, ezért az anyaggyűjtést ki kellett terjeszteni a város tágabb környékére. Az anyaghiányt magyarázhatjuk a kutatás esetlegességével, a bejelentések elmaradásával, a földrajzi fekvéssel, de fennáll a lehetőség 1 , hogy még előkerülhetnek leletek. Meg kell jegyeznem, hogy például a diósgyőri vár területén is kerültek elő bronzkori cserepek, de kevés, és ebben az esetben számolhatunk azzal, hogy például a középkori települések megszüntették az őskori objektumot. Mindezek ellenére megkísérelte a szerző felvázolni a bronzkort Miskolc kínnyékén. A korai bronzkor (i. e. 20-18. sz.) első periódusa két nagy kulturális egységre bontható, az egyik az ún. Makói kultúra, a másik a Nyírség kultúra. Vázolta a szerző mindkettő elterjedési területét, településeit, gazdasági-társadalmi berendezkedését, temetkezési szokásait. Szempontunkból lényeges a Hatvani kultúra, melynek nagy telepei ismertek, így Hejőcsaba irányában. Szirmán. Emőd-Nagyhalmon kerültek elő leletek, továbbá Bőcs-Nagyhalom, Harsány. Onga-Kishegy, Muhi-Laposhalom a jelentősebbek. A középső bronzkor (i. e. 18-16. sz.) időszakában szinte az egész ÉszakMagyarország területén a füzesabonyi kultúra népessége élt. Településeik jobbára többrétegű nagy telepek, például Ároktő-Dongóhalom, Alsóvadász-Várdomb, Felsővadász- Várdomb. Sok esetben a hatvani kultúra telepére épüllek rá. Házaik cölöpszerkezetű, paticsfalú, döngölt agyagpadlójú építmények voltak. Jellegzetes, művészi díszkerámiai a spirálbütykös edények. Halottaikat úgynevezett csontvázasán temetlek, csontvázakat találunk. A korszak vége felé az i. e. 15-14. században felhalmozott értékeiket eltemették. A középső bronzkorból már szép számmal kerültek elő leletek városunk környékén. Ismerteti a szerző Kemenczei Tibor gyűjtéséből Ongü-Gátőrház telepnyomait. Bőcs-Nagyhalom települését, és Hellebrandt Magdolna ásatásából Emőd-Istv anmajor temetőanyagát. A feltárt sírok részletes tárgyalása új anyagot ad az érdeklődőknek. Hét sírt ír le. majd közli Köröm, Mezőesát. Me/.őkeresztes-Csincsetanya. Keresztes-püspöki, Vizsoly-Barát-dűlő. Vizsoly-Gépállomás régészeti tárgyait. Ezeket a leletmentésekből, helyszíni szemlékből előkerült anyagot elemzi is a szerző, valamint az emődi preszkita sírokiü is. A leletek alapján kronológiai sort állit fel S. Koós Judit. R. Hellebrandt Magdolna: ..Miskolc kelta kora" címmel foglalta össze a terület késő vaskorát (67-156. oldal). A szerző Miskolc földrajzi adottságaiból indul ki. A Bükk
