A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Sajó Tamás: A diósgyőri főutca történeti változásai

időben történt." Az ünnepi beszédek sorra megemlítik az emlékmű történelmi jelentőségét: „Több mint ötszázezer azoknak a hősöknek a száma, akik a haza védelmében életüket vesztették és a szélrózsa minden irányában alusszák örök álmukat. E hősök között volt ama 221 diósgyőri magyar vitéz is, akinek emlékére Diósgyőr község közönsége e szobrot emelte, háláját, kegyeletét, elismerését és csodálatát kívánva ezen emlékmű által kifejezni irántuk. És nemcsak legjobb, legbátrabb fiaink sokaságát vesztettük el a háború alatt, de szegény szerencsétlen hazánk teljesen megcsonkíttatott és darabokra szaggattatott..." (Dr. Deseőffy Aurél m. kir. kereskedelemügyi minisztertanácsos, kerületi országgyűlési képviselő) ..A szobor ma itt áll, hogy örök hirdetője legyen a magyar nép áldozatkész hazaszeretetének, harci erényeinek." (Radó Gábor m. kir. főmérnök, képviselőtestületi tag) „Diósgyőr községnek árva apró népe / lm eljött a hősök lelke közelébe / Magyar virágokból koszorút kötöttünk / Dicső szobrához áldozáshoz jöttünk. / Áldozáshoz jöttünk tiszta imádsággal, / Bánatos fenyővel, harmatos virággal." (Barcsai János tanító verse, előadta Zsigmond Ferenc V. oszt. hadiárva.) Tetten érhető, hogyan válik a magánkezdeményezésű, kegyeletes megemlékezést célzó hősi halott emlékből a magyarság hadi erényeit dicsőítő, a történelmi igazságtalanság kiigazítására buzdító, államilag jóváhagyott honvédemlékmű. Felállításával kellő hangsúlyt kapott a főutcának ez az alsó végpontja is, ahol Miskolc felől érkezett az ember a városközpontba. A tér jelentőségét növelte, hogy itt kerültek megrendezésre a rendszeressé váló állami ünnepek március 15-én és október 6-án. A községi egyesületek itt mutatták be templomi felszentelés után jubileumi zászlóikat. Halottak napján az elesettek hozzátartozói gyertyákat helyeztek el a talapzaton. Emléküknek az év többi napján is kijárt a tisztelet: rendelet írta elő, hogy a község lakói a szobor előtt elhaladva felé fordított tekintettel, a férfiak kalapemeléssel, a diákok „fővetéssel és tisztelgéssel" (B. .1.) adózzanak neki. Szorosan az emlékmű által megtestesíttetni kívánt gondolathoz kapcsolódott az 1940 körül felállított országzászló is. Prototípusa a „hős városban". Szegeden Horthy dicsőséges bevonulásakor felállított Országzászló volt, amely két évtizeden át félárbocon lengett, emlékeztetve ezzel nemzeti nagylétünkkel szembeni adósságunkra. A két évtized alatt országos szimbólummá, iskolai dolgozatok örökzöld témájává vált: így történt, hogy amikor az 1938-as, majd 1940-es bécsi döntések következtében a szegedi Országzászlót jelképes időtartamra felvonták, számos község ugyanebben a formában kívánta örömét kifejezésre juttatni. Ehhez a 30-as évek végi országzászló-állítási kampányhoz csatlakozott Diósgyőr is. A zászlót a Nagyudvar előtti téren állították föl, amelyet a Jézus Szíve honvédemlékmű már eleve hazafias hangulattal itatott át. A Gróf Tisza István-téri honvédszobor így az eszmei rokonság mellett komoly vetélytársat kapott: a hazafias szimbolika, amelynek hangsúlya eddig a református templom elé esett, most inkább ide. a katolikus szobor által meghatározott térre koncentrálódott; annál is inkább, mert ettől fogva az ünnepségeket is rendszeresen itt szervezték: „Volt még nekünk október hatodika, amikor... adtak nemzetiszín kokárdát és egy fekete tüllel vót leborítva... március tizenötödikén (meg a) háta mögé kellett tenni... (L. A.) A főutca üzleteivel, hivatalaival, szórakozóhelyeivel, az itt zajló társadalmi élettel, az azt irányító egyházi jelképekkel és az erre rátelepülő hazafias emlékművekkel a 40-es évekre végső pontjára ért a diósgyőri központ szimbolikájának egyik fejlődési iránya, az. amelyik - minden külső befolyásolás ellenére is - a község önállóságának adott kifejezést.