A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Sajó Tamás: A diósgyőri főutca történeti változásai

A folyamatban, amelynek során a község a várat ismét beemeli saját életébe, fontos állomás az 1925-ös év, amikor azon városok sorában, amelyek autonómiájuk hangsúlyozására megfestetik a városháza falára múltjuk egy dicső darabját, Diósgyőr is pályázatot ír ki egy nagyszabású festményre a diósgyőri várról. A pályázat nyertese, Bartus Ödön, a miskolci művésztelep tagja, két és félszer két méteres munkáját, ezt a „valóban művészi kéz által megfestett várromot" rendeltetési helyére kerülése előtt a község kérésére a miskolci városházán Miskolc város közönsége előtt is közszemlére teszi. A község múltja által inspirált közösségi műalkotások sorában említhetjük a Vár étteremben kiállított Diósgyőri Mado/ma-domborművet és a valaha a főutca és a Vince utca sarkán állt Lantos vendéglő falát díszítő diósgyőri várrekonstrukciót és vadászati jelenetet is. Diósgyőrnek gyökerei kutatásában nagy támaszára lesz, hogy múltja hirtelen az ország vezetése számára is fontossá válik, köszönhetően földrajzi helyzetének („a magyarnak maradt Felvidék központja*), Közép-Európa történetében játszott egykori rövid, nosztalgikusán szép szerepének, de legfőképpen a hozzá tartozó Lillafüreden épített kormányüdülőnek, a Palota Szállónak. Az egykori koronabirtokból még 1892ben parcelláztak itt kincstári telkeket, s már ekkor megindult egy kincstári szálló építése. A háború után Bethlen István szorgalmazza a magyar királyi kormányüdülő megépítését Nagy Lajos és utódai nyaralópalotájának közelében, ő rendel el mélyfúrásokat egy, a szállót körülvevő tó kialakítására, majd ő állítja le a fúrást 1929-ben, a gyógyvíz felszínre törésekor, félve, hogy esetleg gyógyüdülővé alakítják a kormányszállót. A bástyás-pártás romantikus várfalgyűrűket imitáló teraszok harmonikusan egybecsengenek Sztehlo Ottó műépítésznek a helyi lapokban többször reprodukált, fantáziadús diósgyőri vár rekonstrukciójával. Azon túl, hogy tekintélye megnövekedett, gyakorlati haszna is fakad Diósgyőrnek a kormány váratlanul feléje forduló figyelméből: a Palota Szálló fellendülésével állami költségen kiépül a Miskolc-Diósgyőr-Lillafüred műút. Hatása a községre mind érzelmi, mind gyakorlati szempontból nagy: „Hát bizony az csodálatos volt, amikor megcsinálták... áztat gumiárnak monták annak idején! (miért?) Hát mer az olyan csodálatosan szép ucca vót! Hát mittudomén biztosan akkor nem tuttuk hogy... bitumin... vagy mittudomén... hanem akkor azt mondták hogy gumiút... és... és mentünk csodálni. Sőt! arra kifele, Lillafüred fele is! akkor csinálták meg az utat! mert arra kifele Lillafürednek csodálatos jegenyesor volt! csodálatos! végig! és azt mondták hogy gumiút... és mi gyerekek... hát nem volt busz meg ahhoz hasonló... gyalog mentünk el megnézni hogy milyen hát az a gumiút!... hát Lillafüredig gyalog!" (J. J.) „Az 1927-ik évben nemcsak a középítés, hanem a községen átvonuló s államivá tett útépítés is megindulva, megváltozott a község főutcájának képe, közelebb hozott bennünket Miskolc és Lillafüredhez." Miskolc és Lillafüred, peremkerületté süllyedés és államilag támogatott önállósulás között alakul a főutcának, a községi reprezentáció helyének képe is. „Ez Diósgyőrnek a fontos uccája vót. " A fő. legfőbb uccája! Itt vót üzletek... mindenféle üzletek vót!" (L. A.) A két templom között húzódó főutca jelentősége elsősorban abból fakadt, hogy házai szinte kivétel nélkül valamilyen közösségi funkciónak is otthont adtak. A református templom mellett épült meg az egyházi elemi iskola eleinte egyszintes, majd a 20-as évek fellendülésével kétszintesre bővült épülete. Vele átellenben állt a vasgyári szövetkezet fióküzlete. Innen felfelé haladva üzletek következtek: László fodrász, Kotvász néni tejcsarnoka, Sneider boltos kereskedése „ez osztán később magyarosította a nevét Schönre" (B. S.), egy rác kereskedő telke. Azután a posta és a postames-