A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Barsi János: A minoriták Miskolc társadalmi életében megtelepedésüktől a 19. század elejéig

világi plébániákon lettek bejegyezve, s ezt a minorita munkával egyenértékűnek veszszük, ami azért tartalmaz némi jóindulatot, hiszen a minorita felkészültség és ügyszeretet vélhetőleg magasabb értékű volt a világi papokénál, azt mondhatjuk, hogy még 1. táblázat Az áttértek száma évsorrendbe szedve 1740 1 1741 1 1742 7 1743 6 1744 2 1745 11 1745 28 1747 9 1748 54 1749 29 1750 34 1751 15 1752 12 1753 14 1754 22 1755 34 1756 23 1757 75 1758 10 1759 7 1760 6 1761 4 1762 2 1763 5 1765 19 1766 13 1767 10 1768 10 1769 5 1770 5 1771 3 1772 8 1773 4 1774 1 1775 1776 8 1777 10 1778 3 1779 4 1780 16 1781 7 1782 2 1792 1 1793 4 1794 3 1795 2 1796 1 1797 1 1798 2 1799 2 1800 4 1803 1 1805 1 1806 1 1807 1 1808 1 1809 1 1812 2 1814 1 1816 1 1817 5 1819 1 1831 1 1832 1 körülbelül ötszáz hívő tért át a katolikus hitre fenti időben Miskolcon. Örömmel vennénk, ha az utóbbi, nem igazolható adatokat kutatáson alapuló pontos számokkal helyettesíthetnénk, mely munkában a vonatkozó két miskolci plébánia irattárát kellene az ottani lelkész utódoknak hozzáférhetővé tenni, illetve feldolgozni. Az így ezer főre tehető katolikus létszámgyarapodás és a katolikusok nagyobb természetes szaporodása nem világítja meg a fentebb említett felekezeti arányeltolódást. Feltételezhetjük, hogy a környező településekről nagyobb számban a katolikus népesség telepedett be Miskolcra, annál is inkább, mivel a városban elsősorban cselédekre volt szükség, s nem földes gazdákra, hiszen azokból Miskolcon is volt elegendő, s a cselédség ezen a vidéken inkább római katolikus volt, mintsem protestáns. A most említett társadalmi mozgás pontosabb feltérképezése szintén a források alaposabb feltárását és az alapkutatások elvégzését kívánná, mely nem tárgya ennek a dolgozatnak. A forrás további elemzéséből adatokat kaphatunk arról is, hogy melyik felekezetből tértek át nagyobb számban a katolikus hitre. A korszak elején 1740-ben az egy áttértből egy kálvinista, 1741-ben az egy áttértből egy kálvinista, 1742-ben a hét áttértből öt kálvinista, 1743-ban a hat áttértből három kálvinista, 1744-ből a két áttértből kettő kálvinista, 1745-ben a tizenegy áttértből három kálvinista, 1746-ban a huszonnyolc áttértből tizenhárom kálvinista, 1747-ben a kilenc áttértből négy kálvinista, 1748ban az ötvennégy áttértből huszonkilenc kálvinista, 1749-ben huszonkilenc áttértből tizenöt kálvinista, 1750-ben harmincnégy áttértből tizennégy kálvinista, 1751-ben tizenöt áttértből nyolc kálvinista, 1752-ben a tizenkét áttértből tizenegy kálvinista, 1753-ban a tizennégy áttértből nyolc kálvinista, 1754-ben a huszonkettő áttértből tizenegy kálvinista, 1755-ben a harmincnégy áttértből huszonhét kálvinista, 1756-ban a huszonhárom