A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Dobrossy István: Kereskedő csoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig

csolódott, de otalnak adatok terménykereskedelemre is. Ez utóbbi ritka példájaként említhetjük, hogy Lengyelországból egy zsidó kereskedő 35 zsák tiszta búzát küldött Miskolcra lepecsételve. Az átvételre Lőbl Salamon miskolci kereskedőt rendelték ki hitelesítőként egy helyi molnár társaságában.

43 A pálinkával való kereskedés egy érdekes példáját azért emelem ki, mert mutatja a görög és zsidó kereskedők egymás közötti kapcsolatát, nem zökkenőmentes egymás mellett élését. 1792-ben az egyik legtehetősebb görög kereskedő, Pilta Mihály a kazai Klein Moyzes zsidótól látatlanban vásárolt (előleg lefizetése után) 6 hordó szilvapálinkát. Az eladó szekéren beküldte azt Miskolcra, lepecsételt hordókban. Tanúk jelenlétében törték fel a pecséteket, de „az Hordókban pedig se nem igaz Szilvóriom, se nem az törkeltül, se nem égett bor vagy más életből való, hanem valóságos Miskulanczia lévén..." A görög saját pecsétjével visszazárta, de nem vette át a hordókat, s elkezdődött a pereskedés.

44 Másik görögnek, Szonte Tamásnak Herschl Károly zsidó kereskedő maradt adós 44 forinttal. Végrehajtásra kimentek a zsidó lányához a Kádas (Palóczy) utcába, de sem bútorai, sem más ingóságai nem voltak. A leánya Nagy Moyes miskolci kereskedő felesége, aki kezességet vállalt a tartozás kifizetésére.

45 Az egymás mellett élés másik példája 1784-ben datálódik. Ekkor Klein Anna szolgáló, a kamarai prefektúrán feljelentést tett Sagona Miklós ellen, aki gazdája volt, s többször megverte, kínozta, úgy hogy több napig ágyban feküdt, majd meggyónt, mert azt hitte halálán van. Végül elmenekült, s ehhez kért megértést. Sagona tiltakozik, azt mondja, hogy a zsidó leány Zemplénből szökött egy éve, s ő befogadta, mindennel ellátta. A tanúkihallgatás jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy Dimcsa János, Kozma Miklós, Grabovszky László és Diamand Márton görög kereskedőknek magyar lányok a szolgálói. Zsidó lány szolgálata görög kereskedőnél szokatlannak tűnik, arra pedig, hogy görög kereskedő lánya kerülne zsidó kereskedő szolgálatába még nem volt példa. (Zsidó kereskedőnél keresztény szolgáló az 1774-es összeírásban is előfordul.)

46 A társadalmi ranglétra felső foka, a végleges megtelepedés biztos lehetősége volt egy mészárszék, egy korcsma, vagy bolt bérleti jogának megszerzése. Ehhez szolgál adatként egy 1778-ban keltezett levél, amelyben Moyzes Erzsébet, Lőbl Lőrinc felesége megfogalmazza, hogy férje Miskolcon az uradalomtól egy boltot és korcsmát bérel „több ezerekért". A férje eltörte a lábát, s ágyban fekszik, a fiát viszont Bártfán tolvajlás miatt börtönbe zárták. Igazolást kér, hogy szükség van a fiára az üzlet irányításában, s ezt ki is állítják neki.

47 Lőbl vagy Falk Lőrinc neve később, egy 1786-os contractusban is előkerül, méghozzá Kohn Moyzes Jakab társaságában. Lőbl az, aki már korábban is vállalkozott külföldi zsidó kereskedők ügyeinek intézésére és pénzzel is segítette vállalkozásaikat. A szerződés szerint árendába veszik az uradalmi javakból a serházat, a vendégfogadókat állásokkal és istállókkal együtt. Ezenkívül három korcsmát, amelyek az uradalom épületei, s nyolc olyat, amelyek „gazdájával meg kell alkudni, mivel azok már fizettek az uradalomnak". A bérlet részét képezi Miskolcon egy kávéház, továbbá a négy országos és heti vásár (szerda, szombat) jövedelme. A Kőporoson egy nagy pince, Diósgyőrben pálinkaház, fürdőház, korcsma tartozik még az árendához. Aranyoson egy korcsma, az erdőn túl egy vendégfogadó és pályinkaház, Csabán egy kis korcsmaház jövedelme is az övéké. A szerződés második pontja rögzíti, hogy „a ser és pálinkafőzőben minden ital főzése, a vendégfogadókban és korcsmákban pedig tartása és árulása nemcsak szabad, hanem kötelessége is a bérlőnek". Az üzleti forgalmat a serházban (a Tízes honvéd u. napjainkban is meglévő épülete), a fogadókban (az egykor Három Rózsa és a Korona), de még a piaci korcsmákban is úgy kell szervezni és bonyolítani, hogy „kötelesek keresztény embereket alkalmazni". A 22 pontos szerződés szerint a két vállalkozó az uradalom javainak egészét veszi bérbe öt évre, s mindezért 17 000 Rforint árendát kötelesek fizetni. Ezzel útjára indul a 18. század végének legnagyobb tőkét mozgató zsidó kereskedelmi vállalkozása. En11 161