A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos-Buka Adrienne: A rudabányai műemlék templom középkori napórája
osztásvonal nem pontosan a központba fut össze, hanem attól 1/2-1 centiméterre keresztezi a többit. Ha a belső kört vízszintesen átszelő, úgynevezett kelet-nyugat vonalat két külön osztásnak tekintjük, úgy összesen 13 beosztást számlálhatunk meg a napórán. Közülük kettő-kettő (a kör keleti és nyugati részén) a vízszintes osztásvonaltól felfelé irányul: ezek valójában „hamis" óravonalak, mivel rájuk semmilyen körülmények között sem eshet a gnómon árnyéka. A vízszintes átmérő alatt 7 óravonal nyolc részre osztja fel a számlapot. Az óravonalak egymáshoz viszonyított szöge 22-23 fok, átlagosan 22,5 fok. Eszerint a beosztás szerkesztését az egykori kőfaragó meglepő pontossággal végezte! Az is kitűnik azonban, hogy ez a beosztás nem valóságos órákat jelent, hiszen akkor 12 részre kellett volna az alsó félkörívet felosztani. Elvileg ugyanis a vízszintes kelet-nyugat vonal a reggeli 6, illetve az esti 18 órát jelentené. A középkori napóráknál azonban nem az órákra felosztott idő mérése volt a cél, hanem az egyházi szempontból fontos napszakok jelzése. Erre pedig a durvább beosztás is elegendő volt. A rudabányai napóra mintegy átmenetet képvisel a kora középkor durva felosztású időmérői és a reneszánszban (újból) megjelenő, mai napbeosztás között. A napóra tájolása is pontatlan némileg, a számlap síkja 20 fokkal hajlik a déli iránytól kelet felé. Ez a szögeltérés, mint látni fogjuk a templom tengelyének kijelölésével lehet kapcsolatos. A szögeltérés következtében az óra által jelzett időpontok eltolódnak. A rudabányai gótikus templom napórája, feltűnő „hibáival" - sőt éppen azok révén! - jellegzetes középkori egyházi időmérő. 1 A középkori napórákról A kora középkori Európa emberének mindennapi életében a napok pontos, aprólékos felosztásának (órákra vagy éppenséggel percekre) nem volt különösebb jelentősége. Elegendő volt a „reggel", „délelőtt", dél, „délután", „este" és az „éjszaka" időbeosztás alkalmazása. Némileg pontosabb napbeosztást elsősorban az egyházi szolgálat kívánt, a liturgikus imaórák meghatározása révén. A nappali időszakra - napkelte és napnyugta közé - eső imaidőpontok a következők: délelőtti (hora tertia), déli (hora sexta), délutáni (hora nona), alkonyati (hora vespera). Ezeknek az időpontoknak a meghatározására megfelelt egy öt vonallal négy részre beosztott vertikálás napórát szerkeszteni. Az árnyékvető rögzítési pontján átmenő vízszintes beosztás jelezte a napkelte és napnyugta idejét, egyúttal az alkonyati imaidőt is. Az ugyaninnen kiinduló függőleges osztás a delet mutatja, a vízszintes és a függőleges osztásvonalak ívét megfelező „óravonalak"' a délelőtti, illetve a délutáni imaidőt jelzik. Ennek a nagyon leegyszerűsített napóratípusnak szép példáját a Bewcastle kolostor templomán látjuk, amelynek készítését 675-re teszik'. Utóbb az időmeghatározást oly módon próbálták pontosabbá tenni, hogy a körnegyedeket felező vonalak közeit további két-két szakaszra osztották, mint például az angliai kirkdale-i templom 1063-ban készített híres „angolszász" napóráján. Megjegyzendő, hogy az osztásvonalakat nem számozták (hiszen nem jelöltek tényleges órákat), hanem a kötelező imaóráknak megfelelő beosztások végére egy-egy kis keresztet véstek 4 . Ennek az utóbbi típusnak magyarországi képviselője - és tudomásunk szerint az egyedüli megmaradt délkelet-európai példánya - a rudabányai napóra. Ezen azonban még az imaidőt jelölő keresztek sem láthatók. A nap felosztásának további finomítását láthatjuk azoknál a vertikális napóráknál, amelyek lapját hét vonallal hat részre osztották. Itt már két-két óravonal köze durván
