A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

Miskolc társadalmának 18. századi összetétele A 18. század a város történetének az az időszaka, amikor a miskolci polgárok megszabadultak a zálogbirtokosok több mint másfél évszázados (1536-1703) terheitől, háromszori megváltással (1703,1731,1744) a század első felére lerázták a természetbeni szolgáltatások nyomasztó súlyát és a kötelező robbotterheket, de az 1755. évi Grassalkovich-szerződéstől - mikortól a város újra kamarai birtokká vált - feudális kötöttségek ismét szorosabbá váltak. Az 1703. április 11-i első megváltáskor a város 25 évre kapott felmentő levelet a földesúri terhektől. Ezért egy összegben 25 ezer forintot, kocsmáltatási és vásári vám címen 16 ezer forintot, azaz 41 ezer forintot róttak a város polgárai számára. Az 1731. második megváltás 40 évre szólt volna (1767-ig), de azt 1755-ben a Grassalkovich-féle szerződés megszakította. A földesúr és a város közötti kontraktusz leginkább a nemesített ingatlanok birtokosaira nézve volt hátrányos. Az ekkor elkobzott házak, szőlők, rendre dobra kerültek, s a vevők zöme a görög kereskedők közül került ki. Miskolc lélekszáma és területi kiterjedése A 18. század folyamán végbement változások a település szerkezetének, a lakosság számának és összetételének alakulásán is érzékelhető volt. A város lakossága 1526-ban alig 2 ezer fő. 1563-ban a lélekszám 2500 körüli. Ekkor 366 háztelek létezik a városban, ami 400 család birtokában van. Ebből 244 telek lakott, 21 puszta, 75 zsellér, 21 nemesi és 5 városi tulajdon. A 17. század végére a lélekszám 5 ezerre nő, ami akkor elérte Kassa lakóinak létszámát. A népesség számának emelkedését a városba bemenekültek eredményezték. 1706 szeptemberében a királypárti labancok égették fel a várost, mert lakói a kurucok pártján állottak. Mindezen túl súlyosbította a helyzetet a háborúkkal együtt járó pestisjárványok (1679, 1711) gyakorisága. így 1711-re Miskolc lakossága 4 ezer főre esett vissza. A század közepére a lélekszám lassú emelkedését az állattenyésztés, a földművelés és a szőlőtermesztés visszamaradása, de a kereskedelem, a céhes kézműves ipar, a faanyagra és kőszénbányászatra épülő vasolvasztók és hámorok előretörése eredményezte. A 1750-es években a lakosság létszáma még mindig legfeljebb 8-9 ezer között mozgott és csak a II. József-féle népszámlálás (1786) idejére érte el a már tekintélyesnek mondható 14 ezer főt. Az első magyarországi népszámlálás eredményeként Miskolcon 2414 ház, 3038 család és 13 402 fő volt nyilvántartva. Viszonyításként tesszük közzé, hogy ugyanekkor Mindszenten 50 ház, és 261 fő; Diósgyőrben 454 ház, 525 család és 2342 fő; Felsőgyőrben 50 ház 60 család és 267 lélek; Görömbölyön 145 ház, 164 család és 2767 fő; Őmassa és Hámor községekben együttesen 50 ház, 85 család és 362 lélek volt.

1 A miskolci háztelkek száma a beépítetlen házhelyekkel együtt 1817-ről 3263-ra emelkedett. A tűzvész azonban gyakorta pusztította a város lakó- és gazdasági épületeit. így például az 1781-es nagy tűzvész idején 569, míg 1843-ban 1947 épület (közte 815 lakóház) lett a lángok martalékává. A város belterületére - a lakosság