A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Bencsik János: Miskolc társadalma a török hódoltságot követő évtizedben (1688-1703)

JEGYZETEK 1. R. Várokonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus berendezkedése Magyarországon. In. Magyarország története (1686-1790). Szerk. Ember Győző-Heckenast Gusztáv. Bp. 1989. 2. Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt. in. Borsodi Levéltári Évkönyv IV. Miskolc, 1981. 3. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976. 4. linger Mátyás-Szabolcs Ottó: Magyarország története. Bp. 1973., Kun Miklós: Miskolcz Múltja, jelene tekintettel jövőjére. Miskolc, 1842. 20. 5. Borsod Megyei Levéltár (BL.) IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. IV. 70/70/N. Szendrei János: Miskolcz város története. 1904. II. kötet. 6. Hanák Péter: (szerk.) Egy ezredév. Bp. 1986., Tóth Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltáraiban. In. B.-A.-Z. Megyei Levéltári Évkönyve VI. Miskolc. 1990. 7. Bogdán István: Régi magyar mértékek. Bp. 1987. 8. Vö. Bodor Imre: Magyarország aprópénzei a XVII. század második felében. Num. Közi. 1973-74. 61-65. 9. BL. IV. 150 1 10. A katona-élelmezési porció lehet búza és árpa keveréke. A búza ilyen szerepeltetése bizonyára nem is az életmód valaminő változása lehetett. 11. Vö. Tóth i. m. 92. 12. BL. IV. 150., Ismert, hogy a városok (sőt a falvak egy része is) szántó-vető gazdálkodást folytatott. Ezzel növelhették a város bevételeit, illetve teljesíthették ebbéli kötelezettségeik egy részét. 13. Bl. Sp. XXI. Fs. IV. 70/A-2. E korszak statútumai rendre foglalkoznak a lakosság fuvarozását szorgalmazó kérdésekkel. Ezek száma: 145., 160., 161., 165 és 168. Tóth Péter-Barsi János: Borsod vármegye statútumai 1578-1785. Miskolc, 1989. 14. Bogdán i. m. 15. A köböl csak hozzávetőleges értékkel szerepel itt. 16. A kovácsmesterek lehetlek a közösségi komenciós alkalmazottai. Vö. Bodgál Ferenc: Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál. Népr. Ért. XLIV. (1962.) A kovácsmesterség napi tevékenysége szoros kapcsolatot tartott a termeléssel. A javítások, pótlások (pl. patkolás) nem jöhettek olyan termelői tevékenységszámba, mint pl. a bodnárok, a csizmadiák munkája. Ezért bizonyára másként bírálták el magát a mestert is. 17. Jellemző példa lehet „Sütő Seller Szabó György" (1698). 18. A városok zsellérei rendszerint a szolgák, a saját lakóházzal (tehát beltelekkel) nem rendelkező jobbágyok voltak. Eseteinkben nem valószínű, hogy nemes és zsellér állnának egymással függőségi viszonyban. Inkább az előbbi eset foroghat fönn. 19. A kanta népies elnevezése a női nemiszervnek. A vízhordó, „szűrő"-vel ellátott korsók akkor lesznek kantákká, ha a szemetet felfogó „szűrő"-t betörik, hogy gyorsabban folyjék beléjük a víz. (Adatközlő, K. Kovács Péter, Tcsege) 20. Egy távolabbi példa: „...hátrányosan különböztették meg a fejősjuhászok feleségeit, kik is a „Nemes Városnak" aratni voltak kötelesek, egy sorban az özvegyasszonyokkal és a betyárlányokkal, Bencsik János: Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Debrecen, 1971. 34. 1799., 1804. 21. Rákóczi-tanulmányok (szerk. Köpeczi Béla). Bp. 1980. in. Várkonyi Ágnes: A vetési pátensek. 15. 9* 131