A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Gyulai Éva: Miskolc szőlőbirtokosai a 14-16. században

kiváltságot Anna királyné is megerősíti, hozzátéve, hogy megszünteti a köblöket összeíró nótárius, scriba vagy registrator néven illetett tisztviselő számára követelt díjat kilencedenként egy köböl bor fizetését - is, melyet az összeíráskor a beszolgáltató nevének „kitörléséért" (deplanatio seu obliteratio) kellett fizetni (pro singulas nonas solverent pro deplanatione seu obliteratione nominis ejusdem qui solvent, exigere coepisset unum cubulum vini ... qui sallarium pene nominabatur).

21 Ezt a külön kötelezettséget nevezték „tollpénznek" (sallarium pennae). A jobbágyokon ill. mezővárosi polgárokon kívül - ez utóbbiak szolgáltatásaikban szintén jobbágyai maradtak földesuruknak - a várhoz tartozó birtokon éltek a pálosok is, akiknek Mátyás kiváltságként adta, hogy Miskolcon évente 10 hordó bort szabadon árulhatnak.

22 A miskolci szőlőtermelő polgárok felzúdulására azonban még ugyanebben az évben, 1472-ben visszavonta ezt a kiváltságot, hivatkozva a miskolciak részére adott azon régi királyi kiváltságokra, hogy városukba senki idegen bort nem hozhat be és azt ott nem árulhatja (inter caeteras libertates dudum a praedecessoribus nostris regibus Hungáriáé et etiam a nobis ipsis concessas..., ut nullus omnino hominum extraneorum... vina ipsorum ad dictum oppidum nostrum inducere et ea ibidem venditione exponere possint)P A környék legtehetősebb szőlőbirtokos rétege - a miskolci polgárság és a pálos remeték - már a 15. század második felében a bortermelés leglényegesebb előfeltétele, a piac, az értékesítés kérdésében találják egymással szemben magukat. Az oklevelekből kitűnik, hogy Miskolc mezőváros - kocsmái, piacai, országos vására révén nem elhanyagolható lehetőséget teremtett a bor helybeli értékesítésére. Miskolci vásár (forum)meglétét egy 1433-as oklevél említi először

24

, a közeli Szentpéter és Mohi helységekkel együtt húsvét utáni héten tartottak itt vásárt, melyet az oklevél szokásosnak nevez (foris... consuetis et solutis), bár ebből az időszakból nem ismerünk miskolci vásártartási privilégiumot. Miskolc árulóhelyeiről, gabonapiacáról is megemlékeznek az Estei Hippolit-codexek a 15. század végén, a 16. század elején.

25 Mivel a bortermelő társadalmi csoportok között Mátyás-saját rendelete visszavonásával - a miskolciak javára döntött, a pálosok kiváltságának megsemmisítése közvetetten a mezőváros társadalma részére nyújtott kiváltságnak számítandó. A diósgyőri vár és tartozékai zálogbirtokba adása után - a 16. század közepétől megváltozik a birtoklás rendszere. Nem találkozunk az uralkodókéhoz hasonló általános kiváltságok adományozásával, hanem - főként a Balassa-Fánchy-birtoklás idején - a meglévő kiváltságok megsértésére, a miskolci polgárok jobbágyokként való kezelésére vannak adatok. Kubinyi András idézi az 1563-ban kelt miskolci jobbágykérvényeket

2

'

1

, melyekből kitűnik, hogy a diósgyőri vár urai jogtalan szolgáltatásokra kényszerítik a városlakókat, amikor szüret idején ún. pecsétpénzt szednek és bort vesznek el tőlük, és a bortized szedésénél is visszaéléseket követnek el. A miskolciakat mint szőlőbirtokosokat éri az a sérelem is földesuraik részéről, hogy a magva szakadt birtokok - háramlás alapján - a várost illették, így érthető a miskolciak panasza: „a szőlőket, ki tulajdona vóna a szegény varasnak a váras végén" Fánchy Borbála híveinek adta.

27 Ezen felül más miskolci birtokokat is elrabolt, így egy örökölt szőlőt, melyet Forgách Simonnak - hívének adott.

28 A magvaszakadás miatt a várra háramlóit szőlőket is híveinek adományozza, így a szentgyörgyi „Gyertyásszőllő" és középszeri „Középszer szőllő" néven ismert szőlőket.

29 Miskolc egyházának a javadalmához tartozott két szőlőt is elvesz és eladományoz Balassáné, s mikor ezt a kamaránál bepanaszolják a miskolciak, a kamara úgy határoz, hogy ez nem a város, hanem az oltárigazgatóságok tulajdona.

30 Van olyan szőlő is, melyet nem adományoznak el a zálogbirtokosok, ilyenről tudunk 1563-ból a tapolcai „Nádastó szőllő" esetében, melyről a miskolciak azt állítják, hogy az övék, de Balassa Zsigmond mégis a várhoz csatolta,