A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Gyulai Éva: Miskolc szőlőbirtokosai a 14-16. században

Figyelemre méltó, hogy a Miskolc városra vonatkozó első szőlőbirtok-említés is hasonlóan a diósgyőrihez - Promontorium, vagyis összefüggő szőlőművelésről árulkodik. Fülöp nádor 1325-ös oklevelében, melyet Miskolc birtokosa a Szécsi család írat, Miskolc possessio határleírásánál a határ északi részén hat határjel egy köves út mentén van, mely egy szőlőhegyet vág ketté Keresztúr és Bábony falvak között. Keresztúr egy része ekkor Panyit fia, Jakab birtoka, Bábony pedig a Szécsieké. (...in quodam promonthorio in quadam via Kövesút vocata invenissent sex metas, quae distinguunt a villa Keresztúr possessionem Jacobifilii Panytet villa Bábun).

14 Miskolc birtok északi határán már 1325-ben promontórium-szőlőhegy húzódik, előkelő nemzetségekből származó tulajdonosok birtokában - mint az Ákos nembelieket követő Szécsi család és a Miskolc nemzetség tagjai, a Panyit-fiak. Az eddigi történeti munkák a Miskolcra vonatkozó első okleveles adatként azt az említést szokták megnevezni, amelyben Kilián fia, István miskolci polgár - a város bírája és esküdtjei által kiadott oklevélben - 1376-ban szőlőbirtokot adományoz a Krisztus Teste-kolostornak. Ez az oklevél többféle információt is közöl a 14. századi, a városi fejlődésben előrehaladt Miskolc birtoklási viszonyairól. A Fábián utcában lakó István - az oklevélben concivis jelöléssel - a már királyi birtoklású mezővárosban a Szent György-hegyen lévő szőlőjét adományozza el, melynek szomszédai János, Péter és Egyed kovács - mint esküdt- szőlői.

1 s Egyed kovács (Egidius faber) neve az oklevél elején is szerepel az esküdtek (jurati) között. Az adományozó és birtokszomszédai a város polgárai, sőt egyikük az önkormányzat választott tisztségviselője is, birtoklásuk valószínűleg a feudális járadékokra kötelezett, de szabadon adható-vehető és örökölhető szőlőbirtok kategóriájába tartozik, mivel tulajdonosuk nem nemesi jogállású. Birtoklásuk azért is különbözik egy egyszerű jobbágyfalu birtokosainak viszonyaitól, mert az oklevélből kitűnik, hogy az új birtokosokat - a pálos barátokat - nem a földesúr, hanem a városi joghatóság iktatja be tulajdonukba, mégpedig a feudális joghatóságok - uralkodó, országos méltóságos, egyház - gyakorlatából átvett méltósággal és komolysággal (predictam vineam... eidem claustro et per consequens predictis fratribus assignavimus statuimusque, in perpetuum et inrevocabiliter possidendam et habendum). Orosz Istvánnak a 17. századi Hegyalja birtoklási viszonyaira vonatkozó megállapítása érvényes a 14. századi Miskolcra is: „A mezővárosokat az árucserében játszott fontos szerep mellett bizonyos eltérő jogi helyzet is megkülönböztette a falvaktól. ... A szőlővel kapcsolatos ügyek a mezővárosok tanácsa elé tartoztak, mégha a földesúr érdekelt is volt benne."

16 A fenti oklevél ismeretében - melyből kitűnik, hogy a város közepén emelkedő hegy keleti-déli részén összefüggő szőlőművelés folyt - már nem csodálkozhatunk a város történetében fordulatot jelentő 1364-es birtokcsere-oklevelet kísérő, 1365-ből való oklevél fontos adatán: miután a király megengedte, hogy a miskolci szőlők hegyvámja Szécsi Miklós bánnál, a régi birtokosnál maradjon, egy évre rá visszavonja ezt az ítéletét, és a hegyvám ügyét a zászlósurak ítéletére bízza (excepto tributo montano, quod in monte dictae possessionis Miskolc ipsum contingere dignosceretur, cujus tributi factum in manus baronum commiserunt).

17 A hegyvám a földesurat illető - a termés után járó - feudális járadék, melyet - jelentős értékénél fogva - mind a régi, mind az új birtokos meg kívánt szerezni. Az előzővel rokon az az 5 évvel később kelt oklevél, melyben az egri püspökség tisztviselői foglalják írásba egy miskolci asszony. Ivánka fia János miskolci hospes felesége ház- és szőlőadományát a diósgyőri és dédesi pálos barátok részére. Ez a szőlő szintén a Szent György-hegyen van, és két szőlőt tartalmaz. Míg azonban 1376-ban Kilián fia István saját szőlőjét (suam vineam) hagyta a remetékre, Klára asszony 1381ben első férjéről örökség révén rámaradt (per modum testamenti et donationis a... primo