A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

által megszállott területekre estek. A viszonyok úgy alakultak, hogy mindhárom leányvállalatnak gyári és bányavagyonát kénytelen volt elidegeníteni. A RIMA-i - szlovákok által megszállt területre jutott Abaúj-Torna és Gömör megye - vasércbányák Ózdról való közvetlen igazgatása lehetetlenné vált, s így ezek részére Rozsnyó székhellyel külön bányaigazgatósági hivatalt szerveztek, melynek élére Müller Sándor- eddigi helyettesét-nevezték ki bányaigazgatónak. Gyürky Gyula saját hatáskörében csupán a Csonka-Magyarországon fekvő 5 szénbányamű maradt meg. 1920 augusztusában a Pénzügyminisztériumtól „szénkormánybiztos helyettesi" állásra kapott újabb meghívást. Amit azonban-mint már oly sokszor-társulati nyugdíjjogosultsága csorbítatlan fenntartására való tekintettel szintén nem fogadott el. Mivel az előbb vázolt kényszerváltozások folytán az addigi 19 vasérc és 6 szénbányaműből csupán 5 szénbánya maradt meg igazgatása alatt, ennek folytán abba a helyzetbe került, hogy igazgatói teendői ellátása mellett ismét időt fordíthatott bányatelepítvények tervezeteinek kidolgozására. Ezek alapján 1921-ben két újabb aknát nyitott meg Farkaslyukban, éspedig az egyiket 3,2 km hosszú, a másikat 900 méter hosszú tárnaművelettel. 1921-ben újra mélyreható lelki fájdalom sújtott le a családra. Másodszülött gyermekük - Vidor fiuk -1919 őszén - súlyos betegsége (rák) szakadt rájuk. Mint vencsellői plébánost érte utol a súlyos kór, mellyel előbb Nyíregyházán kórházban kezelték, majd műtétet hajtottak végre rajta. Onnan 1920 tavaszán hazakerült a szülői házba, s az itt töltött hosszas szenvedés után 1921. február 7-én elhunyt. Gyürky Gyula 1922-ben a kormányzótól a királyi főtanácsosi, majd 1923-ban pedig a magyar királyi bányaügyi főtanácsosi címet nyerte el. 1924-ben pedig a kereskedelmi miniszter 3 évi időtartamra a Mérnöki Tanács tagjává nevezte ki. Több évtizedes gyakorlati működése folyamán viselt hivatali állásai mindegyike annyira lekötötte minden idejét, hogy szakirodalmi tevékenységet nem volt módjában kifejteni. Gyakorlati tevékenységével viszont hallatlanul sokat tett élete során. Csupán egyetlenegy szakcikke jelent meg a Bányászati és Kohászati Lapok 1892. évi 22. számában. Ellenben alkalma volt élete során szakcikkeknek minősíthető szakvéleményeket nagy számban kidolgozni. Saját társulata részére Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban, Szerbiában, Bulgáriában, Ausztriában, Sziléziában felkínált vasérc és szénelőfordulások és bányák megvizsgálása alapján 75 esetben dolgozott ki szakvéleményeket. A Bányahatóságok és Törvényszékek részére 16 esetben, idegenek részére pedig - köztük a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein megbízásában - 16 esetben szolgáltatott szakvéleményeket. Tevékenyen részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsod-Gömöri Osztályának működésében. Az osztály az első világháború előtti évek alelnökévé, a háború befejezése után - a tényleges szolgálatba visszahelyezését követően pedig, 1920. április 19-én elnökévé választotta meg. Az elnöki tisztséget 3-3 évenként megújított választások alapján, 1932-ig viselte, s midőn ekkor magas koránál fogva (ekkor már 72 éves) lemondott, tiszteletbeli elnökké váló megválasztással tüntették ki. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek megalakulásától kezdve rendes és alapító tagja volt, s 1917-ben alelnökévé választották meg. Az Egyesület 1929. október 10-i közgyűlésén tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének Ózdi Osztálya 1922. október 12-én megalakult, és elnökévé választották meg, mely tisztséget Ózdról való elköltözésének idejéig, 1926 őszéig viselte. A MOVE ózdi osztálya, majd főosztálya 1920-ban alelnökévé 1921-ben elnökévé választottak meg, mely tisztséget ugyancsak 1926-ig, elköltözéséig viselte.