A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István-Kárpáti László: A miskolci Kálvária-domb és építményeinek története
A miskolci kálvária-domb és építményeinek története Az egykori önálló Mindszent település barokk kori egyházi építkezéseinek kiemelkedő egyénisége volt Máriássy Sándor, aki 1735-1743 között mint tapolcai apát 2L templom felépítésében is komoly feladatokat vállalt magára. Emlékét a bejárati kapu fölött családi címere őrzi, s ugyanez megtalálható a padsorok faragott padelőin is. 1 Egy évszázaddal később rokona, Máriássy Gábor egri kanonok, szentiváni apát folytatta püspök elődjének egyházgyarapító, városképformáló tevékenységét. A 19. század közepén határozta el, hogy alapítványt tesz egy kálvária felépítésére. Helyszínéül papi működésének egyik jelentős állomását, Miskolcot szemelte ki. Döntésében feltehetően szerepet játszott a főpap rokon emlékének történő adózás is. Elképzelésének megvalósítására 1857-ben a város délnyugati oldalán a Tűzköves dűlőben megvásárolt egy (akkori mértékkel) 60 kapás szőlőt, valamint a hozzátartozó szilváskertet. A telken egyemeletes, „több szobával bíró lak és borház" is állott. Az építkezés megkezdése előtt ezt a területet „örök időkre" átadta a mindszenti plébániának. (A megvásárolt földdarab mai területmértékre átszámítva 19 000 D-ölnek, azaz kb. 10-10,5 kat. h.-nak felel meg.) 2 Magyarországon a kálvária építésnek nagy hagyományai vannak. 3 A műfaj csúcspontját a barokk kor jelenti, ikonográfiái sokszínűsége, gazdagsága ekkor teljesedik ki. A kálváriaépítmények témája Jézus kínszenvedése. A szenvedés történetének egyes jeleneteit az ún. stációk mutatják be változatos építészeti és társművészeti eszközökkel. A kálvária helyéül - általában - magaslatokat, természetes dombokat választottak, emlékeztetve az olajfák, ill. a Golgota hegyére. Ennek hiányában mesterségesen kialakított, összehordott magaslaton, vagy architekturális alépítményen helyezték el a kápolnát, azaz egy vagy három keresztet. A stációk számának megválasztásában rendkívül nagy a változatosság. A 18. században a 14-es beosztást tartották ideálisnak, de számtalan formabontó megoldással is találkozunk. Az ötnél kevesebb állomást tartalmazó keresztút azonban sehol sem fordul elő. Feltétlenül szerepet játszott a mindenkori építtető közösség, vagy magánszemély saját választott normája, a tradíció, vagy a vallásos hagyományokhoz való speciális kötődése. A miskolci Tűzköves dűlő kálváriája a hetes beosztást követi. Magyarázatként szolgálhat Máriássy Gábor egri kötődése, ugyanis a hét stációs megoldást a szerviták népszerűsítették, akik Eger egyházi életében fontos szerepet töltöttek be. A híres egri fájdalmas búcsúk a katolikus népi vallásosság nagyhatású formálói voltak, s azok napjainkban is. A stációk által meghatározott gondolati sor befejezését, vagy megkoronázását a terület földrajzilag is kitüntetett helyén emelkedő kiegészítő építmények jelentették. Ezek a kálvária, ill. szentsír kápolnák, golgotai szoborcsoportok. A kálvária kápolnák gyakorta töltöttek be kettős funkciót. Amennyiben a kápolna-épület kétszintes volt, az altemplom szentsír kápolnaként szolgált. Ez még a stációk meghosszabbítását jelentette, természetesen más építészeti megfogalmazásban. A kálvária kápolnák altemplomai.
