A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság miskolci kapcsolatai a 19. század első felében

edény hasán egy-három ujj nyomással záródott. A butykoskorsók viszonylag széles hasúak, gyakran ujj nyomásos abronccsal díszítettek. Kedvelt díszítőmotívumuk volt a negatív dúccal kisajtolt és az edény falára préselt agyagdísz. A remekek között viszonylag későn, 1849-ben jelent meg az írókázott ornamentika.

44 A jellegzetes, miskolci alaki jegyeket - fülezés, gallér, hirtelen hasasodó, viszonylag keskeny talpú forma - a füredi edényeknél is megtalálj uk. Az engób vagy a máz alatti vésett csíkok, hullámvonalak is több darabon megfigyelhetők. Az aprólékos applikációk - főleg a miskakancsók esetében - szintén közös stílusjegyek. Eltérésként regisztrálhatjuk a lapított oldalú butykoskorsókat, melyek már 1833-ban megjelentek Tiszafüreden, s esetleg egri hatásra utalnak. A korai edények írókás díszítményeit a miskolciakkal nem tudjuk egybevetni. Ezeket összetévesztésig hasonló megfogalmazásban a mezőcsáti fazekasmunkákon találjuk meg. A fennmaradt tárgyi anyag azt bizonyítja, hogy a két fazekasközpont egy időben, az első stíluskorszakban alkalmazta ezeket a díszítményeket, melyek művészibb megfogalmazásban, finomabb, aprólékosabb kivitelezésben a korai, debreceni kerámiák jellegzetességei. Az edények színezése is a hódoltság korához és a debreceni fazekasközponthoz kötődik. Mindezekből arra is következtethetünk, hogy a múlt század elején a miskolci fazekasok körében az írókázott díszítmények, illetve a színgazdagabb mázas edények készítése alárendeltebb szerepet játszott, s a velük kapcsolatban álló fazekasok egyéb, eddig pontosan ki nem deríthető módon ismerkedtek meg ezekkel az eljárásokkal, díszítőelemekkel. Mivel Debrecenből, Mezőcsátról a jelzett időben nem települt át Tiszafüredre fazekas, az a magyarázat valószínűsíthető, hogy a legények töltöttek vándoridejük során hosszabb-rövidebb időt ezeken a településeken, melynek lehetőségét Nagy Antal személyénél fel is vetettük. FÜVESSY ANIKÓ JEGYZETEK 1. A datált darabok cs őrzési helyeik: 1833-as vörös butykoskorsó (Kiss Pál Múzeum), 1833-as zöld butykoskorsó (Néprajzi Múzeum), 1833-as miskakancsó (Néprajzi Múzeum), 1834-es vörös butykoskorsó (Néprajzi Múzeum), 1835-ös, foltmázas boroskancsó (Damjanich Múzeum), 1835-ös kulacs (Tata, magángyűjtemény), 1837-eszöld céhkorsó két egyforma példányban (Néprajzi Múzeum, Györffy István Múzeum), 1840cs miskakancsó (Kunmadaras, magángyűjtemény), 1841-es zöld butykoskorsó (Tata, magángyűjtemény), 1843-as okker butykoskorsó (Kiss Pál Múzeum), 1844-es barna butykoskorsó (Debrecen, magángyűjtemény), 1845-ös fűszertartó (Néprajzi Múzeum). A legkorábbinak tartott, 1832-es, sárgás butykoskorsó helyesolvasata 1852 (Néprajzi Múzeum), stiláris jegyei alapján ifjú Nagy Mihály műhelyének munkája. 2. Ifjú Nagy Mihály datált munkái a Néprajzi Múzeumban: miskakancsó, butykoskorsó (1844), boroskancsó (1845), honi tányér, butella, boroskancsó (1846), miskakancsó (1847), butykoskorsó (1852), miskakancsó (Déri Múzeum, 1847), butykoskorsó (Tiszafüred, magángyűjtemény, 1848), butykoskorsó (Kiss Pál Múzeum, 1849), miskakancsó (Türr István Múzeum, 1850), butykoskorsó (Szigetszentmiklós, magángyűjtemény, 1852). 3. Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a reformkorban. Néprajzi Táj konferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982. 48-70. 1. 4. A miskakancsó a Déri Múzeum 77.74.1. lelt. számú tárgya. Fotóját lásd: Füvessy Anikó: A tiszafüredi mázas kerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. Ethn. XC. (1979) 192-218.1. 9-10. kép; Füvessy Anikó: Fazekasság. In: Szolnok megye népművészete, Budapest, 1987. 375-423. 1. 547. kép. 5. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia. Magyar Népművészet VII. Budapest, 1953. 33. I.; Domanovszky György: Magyar népi kerámia. Budapest, 1968. 41. 1.; Kresz Mária: A kerámiagyűjtemény gyarapodása'. Néprajzi Értesítő LI. (1969) 87-88.1. 6. Füvessy, i. m. (1979) 199-200.1. 7. Füvessy, i. m. (1982) 55-58. 1. 8. Tiszafüredi katolikus kercsztelési anyakönyv (ezután: KKA) I. 117. 1. 9. Tiszafürcdi katolikus halotti anyakönyv (ezután: KHA) I. 176.1.