A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Iglói Gyula: Dokumentumok Miskolc 19. századi városrendezésének történetéből I.

hogy azok a síkban, nagyobb lejtők kikerülésével legyenek". A közegészségügyi követelmények érvényesítését is az utcák kialakításaira vonatkoztatta, melyeknél igaza volt abban, hogy „tisztábban és kevesebb költséggel fentartható az az utcza, mely egész szélességében a nap által megvilágíttatik, tehát éjszaktól délnek fekszik, mint a kelettől nyugatra vezető útvonal". Helyesen ismerte fel, „hogy a város természetes fejlődésének útja meg ne akadályoztassék . . . Nagy kiterjedésű gyár, laktanyatelepek, vasútvonalak csak akadályul szolgálnak s csak nehezen sikerül az ilyen akadályok miatt a város tovább terjeszkedésének útját szabadabb mederbe terelni". Az akkori állapotokat a továbbiakban így jellemezte: „Magyarországnak városai kevés kivételével régi eredetűek és ennélfogva a szabályosság feltételeinek legcsekélyebb nyomával sem bírnak, keskeny, görbe, egyes helyeken kiszögelésekkel bíró utczák, melyek helyenként térré szélesednek, jelképezik elődeink a szép és czélszerű iránti csekély hajlamait. Messzire vezetne azonban ezen théma fejlesztése és tárgyalása", írta Adler főmérnök a továbbiakban. Az akkori időkben a legfontosabb feladatok közé sorolta: a „hiányokon segíteni és az utódaink számára városunk jövő fejlődését és lakályosságát czélszerű intézkedések által előmozdítani". Akkor még a vágyak közé tartozott az a korszak, amikor az „Avas és a tetemvári magaslatok vízvezetékkel ellátva lesznek, hogy a szenny és csapadékvizek földalatti vezetékeken eltávolítva lesznek". A főmérnök 1894. szeptember 2-án keltezett előterjesztésére Soltész Nagy Kálmán polgármester, - a hivatali ügyvitelt tekintve - rövid idő múlva válaszolt. A polgármester 7812/94. számú „megbízó levelében" olvashatjuk, hogy a városi főmérnök előterjesztését, az általa összehívott értekezlet tetszéssel fogadta, annak elveit helyeselték. Ezért, tekintettel arra, hogy a város szabályozási tervezet nélkül nem fejlődhet, a „tervezet mielőbbi végrehajtása immár elodázhatatlan óhajtást képez". A tervezet elkészítésével Lippay Béla államvasúti mérnököt és Adler Károly városi főmérnököt bízta meg, akiktől több fontos dologra várt választ. Ezek között találjuk a város két vízfolyásának, a Színvának és a Pecének a szabályozását is. Felhívta a tervezők figyelmét a polgármester arra is, hogy a „tervezés a város területét a jövő terjeszkedésre is tekintettel, magába kell hogy foglalja, hogy abból látható és megállapítható legyen, hogy akár egy egész utcza rendezésnél, akár csak egy már meglévő ház újraépítésénél a város szabályozására tekintettel a tulajdonos micsoda korlátoknak legyen alávetve". Végül kikötötte, hogy a szabályozási munkák elkészítésének idő- és költségelőirányzatára is készítsenek a tervezők számításokat. „Mindezekre vonatkozó jelentés beadását mielőbb elvárom", fejeződött be a polgármester Miskolc város első városrendezési tervének elkészítésére vonatkozó megbízása. Miskolc városszabályozásának tervezetét Adler Károly és Lippay Béla 1894. decemberére elkészítette és a polgármesternek előterjesztette. A tervdokumentációt az „emlékirat"-ból ismerhetjük meg. Ebben közzétették a szabályozási tervet, annak műszaki-gazdasági leírását, a Pece szabályozási terveit, valamint az elsődlegesen javasolt rendezési műveletek költségvetését. A pénzügyi, banki kérdésekkel foglalkozó fejezetek tanulmányozásából az is kitűnik, hogy hajdanán a mérnöki gyakorlathoz sokkal inkább hozzátartozott a financiális kérdésekben való jártasság, mint napjainkban. Mindezek elismerése mellett a tervezet készítői alapvető hibát követtek el, amikor a társadalmi fejlődést figyelmen kívül hagyták. Az akkori társadalmi, banki viszonyokat statikusnak tekintették, sőt a gazdasági számításaikban „a törlesztési évsor számát 100 évre" előrevetítették. De volt amiben nem tévedtek. Helyesen látták a város jövőjét, és elérhető szerepkörét! Egynémely javaslatukat, műszaki megoldásukat az utókor is átvette és megvalósította. A vízfolyások szabályozása kapcsán javasolt Pece „víztartó medenczé"-k, a Szentpéteri kapui köztemető, a Népkert környéki „villatelepek" gondola-