A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: Borsod vármegye tervezete a cigányok szabályozására 1784-ből

2. Ahol van magyar kovács, ott is meg kellene tartani egy személyt a kisebb vaseszközök készítése és az ekevasak élezése céljából, részint azért, mert szántás alkalmával aligha elegendő egyetlen kovács a szántóvasak élezésérc, részint pedig azért is, mivel a szegény adófizetőnek nem lévén pénze, az újlakos kenyérrel vagy egyéb élelmiszerrel is könnyebben megelégszik és így a kovácsok a pénz hiányának esetén nem zaklathatják őt és a munka elvégzésében nem késleltethetik. 3. E dologból hasznosan következnék az is, hogy az ilyen módon alkalmazott újlakos kovács még a helység bíráinál is jobban ügyelne arra, hogy senki újlakos lopva be ne jöjjön a faluba és előle el ne ragadja a maga számára a pénzkeresés ezen alkalmatosságát. 4. Az összes többi újlakos a legszigorúbban kényszeríttessék arra, hogy szolgálatot vállaljon, vagyis hogy jobbágyi sorba lépjen. Azok pedig, akik nem tudnának házat építeni maguknak, a magyar parasztoknál vállaljanak zsellérséget, de ne engedtessék meg nekik, hogy szarvasmarhák vagy más jószágok pásztoraként szolgáljanak. 5. A zenélés csupán a jobbágyok, vagy a valamilyen mesterségben jártasak számára lévén megengedve, minden többi, a falvakban vagy a mezővárosokban élő muzsikus újlakost azonnal elszenvedendő 25 pálca büntetés terhe alatt el kell tiltani a zenéléstől. Akiknek pedig engedélyeztetett a zenélés, azokat el kell látni a szolgabírónak az erről szóló bizonyságlevelével. 6. Miután a fent írt módon meghatározott házak felépültek, egyetlen újlakosnak se legyen tovább szabad a kovácsmesterséget másképpen gyakorolni, mint helyben maradva, már csak azon okból is, mert tapasztaltatott, hogy a hordozható fújtatok szolgáltatták eddig a legnagyobb alkalmatosságot arra, hogy az egyik helységből a másikba vándoroljanak. ///. A lovak tartása tárgyában 1. A lovak cserélése, vagyis a lovakkal való kereskedés a kegyelmes királyi rendelkezés által általánosan meg lévén tiltva az újlakosok számára, a lovak tartása pedig csak a jobbágyoknak engedélyeztetik, ezen osztály alatt pedig - úgy gondoljuk-csakis azokat és az olyan jobbágyokat kell érteni, akik maguk végzik a szántást: mivel azonban a kovácsoknak is elkerülhetetlenül szükségük van arra, hogy igásállatokat tartsanak a szén szállítása végett, ezért úgy ítéljük meg, hogy az ő számukra is meg kell engedni a lovak tartását, mégpedig a közjó okából, nehogy tudniillik a szén hiánya miatt a lakosok a kovácsmunkákban is hiányt kényszerüljenek szenvedni. 2. Az előbb mondott rendelkezések ellenére lovakat tartóktól pedig, ahogyan az ezekkel kereskedést és cserélést gyakorolni szándékozóktól is, úgy ítéljük meg, a lovakat el kell kobozni és azokat az adófizető magyarok között kell szétosztani. IV. A gyermekek dolgában 1. A borjúpásztoroknak alkalmazható gyermekek dolgában a kegyelmes királyi szándékot foganatosítani lehet a jobbágyoknál való azonnali elhelyezésük által. A fiatalabb korú gyermekek dolgában azonban - mivel az ilyeneket, vagy még inkább a másik nemhez tartozó gyermekeket a jobbágyok közül alig akarja valaki is magához fogadni nevelés végett-, hacsak a nemes vármegye közönsége valamilyen módszert nem talál, mi egyáltalán nem látunk semmilyen lehetőséget. 2. Mivel a gyermekek befogadásától a jobbágyokat leginkább az riasztotta el, hogy a szülőktől átvett gyermekek vissza szoktak szökni és a szülők vissza is fogadják őket: ezért mind az elszökött gyermekeket, mind pedig a visszafogadó szülőket minden egyes esetben meg kell büntetni és a gyermekeket vissza kell adni a jobbágyoknak. V. A ruházat dolgában Azok, akik jobbágyok vagy zsellérek lettek, fürtös vagy nem fürtös gubát, valamint fehér vagy kék nadrágot, továbbá marha- vagy lóbőrből való, de sarkantyú nélküli csizmát vagy bocskort viseljenek. Akik pedig kiérdemelték, hogy mesterembereknek nevezzék őket, azoknak engedtessék meg, hogy jelesebb, de csakis a magyar mesteremberek által viselni szokott és nem tarka ruházattal éljenek. A másik nem ruházatának a dolgában is ugyanilyen mód érvényesüljön. Ami a kegyes királyi szándék sikerének az előmozdítását illeti, a többi dologban semmi nehézség nem merül fel, különösen, ha a nemes uradalmaknak nem esik majd nehezére, hogy ne tagadják meg a kölcsönös és baráti támogatást a királyi szándék elősegítésében. Kelt Miskolcon, 1784. február 29-én. Nemes Borsod vármegye járási szolgabírái: Szontágh László sk. Kozma István sk. Fodor József sk. Hódossy József sk." TÓTH PÉTER