A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: Egy canonica visitatio a türelmi rendelet előtt

mond fényes győzelméről Liszkán szerzett hosszú históriás énekben Tardi György mint az igaz hit apostolait adó virágzó várost, a „fölföld anyját" aposztrofálja. 5 A hajdúk híres papja, Foktűi Máté is szikszói prédikátor volt. A Báthori Gábor fejedelemség­re való segítésének egyik feltételeként 1608-ban kikötötték a hajdúk, hogy „papjuk­nak . . . ki velük hőt és hideget együtt tűrt-szenvedett, 100 jobbágyős birtokot, négyes fogatot, költségekre 1000 aranyat, három vagy négy kövű malmot és egy nemesi kúriát adjon, udvarába szabad bejárást engedjen, tanácsát bevegye, és ha ő úgy kívánja, Er­délyben valami előkelő állásba mozdítsa elő.'" 1 Ugyanez év április 19-én a szikszói gyű­lésjuttatta a hajdúságnak Polgárt a szomszéd Szentmargita pusztával, miután az ún. má­sodik felkeléskor már csak ezzel tudta generálisuk, Homonnay Bálint leszállítani őket. 7 Szikszó neve köztörténetünk lapjaira többször is fel van jegyezve, ám Rákóczi Zsigmondnak a törökök feletti nagy győzelme 1588-ban, melyről a már idézett históriás éneket írták, Európa-szerte is ismertté tette; innen van, hogy az oppidumról Nyugaton több rézmetszet is készült. Az öt veduta mind úgy ábrázolja, hogy a központjában kö­zépkori nagy gótikus temploma áll, melyet vizesárokkal is védett, ötszögű, sarkain ke­rek bástyákkal is megerősített palánk vesz körül. Ezt a ma is meglévő szentegyházat sze­rette volna a püspök rekatolizálni, de - amint a vizitációból is kitűnik - nem mindenáron. Már a püspök bejövetele előtt, de ennek utasítására a szikszói plébános elküldte is­kolamesterét az eklézsia első prédikátorához, Lukács István úrhoz, hogy megtudakozza tőle, hányan vannak a hallgatói, Úrvacsorával élők, és olyanok, akik nem élnek vele. Hány tanuló van az oskolában, hányan vannak a tógátusok. Az iskolára nézve a prédi­kátor azt felelte, hogy aratás ideje lévén, nem tudhatni a tanulók számát, mert az em­berek a mezőn vannak, s a házak üresen találtatnának; másrészt „ide országos vásár gyülekezvén, rakva lesznek az utcák szekerekkel". Egyébként a látogatás a következő adatokat állapította meg: Református hallgató 5 ezer, katolikus 500. (Fényes E. már csupán 2215 reformátusról, de 815 r. s 130 g. katolikusról tud; mellettük még 3 óhitűről s 698 zsidóról; 1965-ben az összlakosság 6295.) - „A nagy harangunkat 18, a középsőt 6, a kisebbiket pedig két mázsásoknak írta." (A régi mázsa csak 56 kg volt.) Parochiális szőlő: egyik 80, másik 16, harmadik 2 vagy három ember kapáló. Az első prédikátor jö­vedelmét 700 forintig, a Mokri uramét pedig (ő volt a másodlelkész) 500 ftig adta be (azaz jelentette) a helyi r. k. plébános a vizitáló püspöknek. A július 24-én, hétfőn du. négy óra tájban érkező püspököt a vármegye az újfalusi vendégfogadónál köszöntötte. (Azaz Ongaújfalunál, Borsod megyével érintkező hatá­rán Abaújnak.) A reformátusok a vetések közé elébe menvén, az első prédikátor kö­szöntötte: „Méltóságos kegyelmes uram! Nagy dicsőségnek tartjuk mi még csak látni is olyan fő személyeket, kiket Isten felső méltóságba helyheztetett, és az ország népének eleibe tett. Úgy szemléljük azokat, mint mondatott isteneket, aki felől maga az Isten a zsoltáros könyvben ezt mondotta: Én mondottam: Istenek vagytok és a magasságosnak fiai, mennyivel inkább, mikor tapasztaljuk azoknak hozzánk való leereszkedéseket, ve­lünk való nyájas beszélgetéseket, hogyne tartanánk nagy dicsőségnek! Ez mondatott is­tenek közül valónak ismerjük mi Excellentiádat is, mind régi törzsökű famíliájára, mind az országban viselt fő tisztségeire nézve [. . .] kívánjuk annakokáért, hogy az Úr Isten Excellentiádat éltesse, maga nevének dicsőségére, Felséges Királyné Asszonyunknak szolgalatjára, országunknak javára, igazgatására, és hozzánk való jövetelét igazgassa mindnyájunknak vigasztalására. Ez a mi, Excellentiád iránt való jó kívánságunknak egy csomóba köttetett summája." - Mint olvassuk, Lukács István prédikátor a panegirikust a 82. zsoltár 6. versére alapozta. A püspök a köszöntést „elfogadta", s ily formán vála­szolt: - Örül a pásztor, mikor a maga nyáját látja, örül az atya, mikor a maga fiait látja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom