A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Bodó Sándor: Lehetőségek a múzeumok regionális együttműködésére

renc látogatta gyakran Vcrpelétet, ahol egy XIX. századi kovácsműhely berendezését végezte el nagy hozzáértéssel. Ugyancsak az 1970-es évek elején a három megye Palóc népművészet címmel rendezett közösen összeállított műkincsanyagból tárlatot, amelyet mindhárom rendező megye kiállításlátogatói megtekinthettek. Műkincseink védelmének jegyében évekkel ezelőtt majd mindegyik múzeumunk rendezett a restaurálás eredményeit bemutató kiállítást, amelyek ha nem is vándoroltak, kölcsönöztük egymásnak legfrissebben restaurált értékeinket. Az 1980-as évek elején a balassagyarmati múzeum palóc pásztorfaragás kiállítása, 1984-85-ben egy közös „Palóc bútorok" című tárlat vándorolta végig az északi tájak kiállítótereit. A miskolci múzeum 1985-86-ban több városban bemutatta az éremkincseit felmutató nívós tárlatát. Az egri múzeum pedig székhelyén kívül Sárospatakon és Miskolcon is megrendezte a Devoció és dekoráció, kolostormunkák Magyarországon, valamint a Magyarországi végvárak a XVI. század második felében című kiállításait az 1980-as évek közepén. Mindhárom megye képzőművészei - egyébként is egy szövetségi régióhoz tartoznak - rendszeresen részt vesznek a miskolci, egri, salgótarjáni képzőművészeti tárlatokon, népművészeink az Északmagyarországi Kaláris, a Kis Jankó Bori-pályázat rendezvényein, amelyekhez múzeumaink rendszeresen segítséget nyújtanak. A kiállításcserék gyakorlatát folytatni szeretnénk - hiszen előnyeiről (pl. a belefektetett szellemi energia és az anyagiak jobb megtérüléséről) senkit sem kell meggyőznünk. Ennek szellemében pl. 1989-ben és 1990-ben együtt, ill. egymás után tervezi Eger és Salgótarján egy Rubens-grafikák, majd egy finn népművészeti kollekció bemutatását. Bár nem tartozik szorosan előadásom tárgyához, mégis hadd hozzam szóba az egy tájon működő közgyűjtemények együttműködési lehetőségeinek egy példáját. Évekkel ezelőtt határoztuk Egerben el: könyvtár-levéltár és múzeum közösen, hogy minden évben rendezünk legalább egy közös akciót, amely segít demonstrálni közgyűjteményeink egységét, fontosságát és akcióképességét. A hagyománnyá vált kiállítássorozatnak olyan témái voltak, mint pl. Eger régi ábrázolásai, intézményeink ismeretlen kincsei, az egri patikák története, vagy ebben az évben a Gárdonyi Géza születésének 125. évfordulójára készítendő közös tárlat. A közös kiállítások rendezésénél, vándoroltatásánál is nagyobb jelentőségűnek vélem múzeumaink közös tudományos tevékenységét. Egyetlen regionális központ sem rendelkezik ugyanis olyan kutatói bázissal, személyi állománnyal, amellyel komolyabb (netán monografikus igényű) tudományos célkitűzést saját erőből meg tudna valósítani. Az összefogás ilyen esetekben elemi érdekünk, s hogy eredményeket is tudunk felmutatni, az néhány szervező egyéniséget, s persze a megfelelő intézményi háttér támogató munkáját dicséri. Még az 1950-es években indult el a Zempléni-hegységek népéletének kutatása - a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete kezdeményezésérc. A munka szervezésére az 1970-es években a miskolci múzeum is bekapcsolódotts több észak- és kelet-magyarországi kutató bevonásával folytatódva érett kötetté. Hasonlóan két évtizedre terjedő története van az egri múzeum 1968-ban elindított ún. „Palóc-kutatásának". A három északi megye, s a Művelődési Minisztérium jelentős pekuniáris áldozatvállalásával, Szolnok és Pest megye időszakos anyagi támogatásával hosszú adatgyűjtő szakasz folyt az 1970-es években. Az első kézirat már az 1970-es évek végén befutott a szerkesztő kezéhez, amit aztán 1987-ben át is kellett íratni. A kéziratok zöme azonban az 1980-as évek derekán futott be, s az utolsó 1988 elején. Külön stílustanulmányt lehetne írni a szerzők számára küldött körlevelek kérő, kéregető, könyörgő, zaklató, majd presszionáló hangneméről. Végül is azonban együtt van, s nyomdában a mintegy 180 ív terjedelmű, négy kötetre tervezett kézirat. E hosszú munka során az évtizedek alatt végig együttműködtek a negyedmagyarországnyi régió, a budapesti,