A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - A szlovákiai magyar néprajz alkalmi kiadványairól (Viga Gyula)

szempontjából különösen fontosnak kell tartanunk minden ilyen vállalkozást, ha az a határainkon túl élő magyarság, vagy a hazánkban élő nemzetiségek körében indul, hiszen közösségi azonosságtudatuk, patriotizmusuk egyúttal nemzeti identitásuk, önfenntartó erejük fontos tényezőjévé is válik. Ennek a törekvésnek jegyében indította útjára a Dernői Alapiskola úttörőszervezete a „Csermosnya" című honismereti értesítőt, amelyben a magyar lakosságú Csermosnya-völgy falvainak múltjával, népi kultúrájával foglalkozó írások jelennek meg. A kiadvány célkitűzéseit a leghívebben a szerkesztő bevezető szavaival fogalmazhatjuk meg. „Múltismerct, hagyományőrzés nélkül sivár a jelen s bizonytalan a jövő. Ezt felmérve és elfogadva fontos, hogy megpróbáljunk tenni valamit azért, hogy képességünk és lehetőségeink szerint hozzátegyünk valamit ahhoz a képhez, ami azután példaként segíthet, erőt adhat." A Csermosnya patak völgye a hajdani Gömör vármegye keleti vidékén, a jelenlegi magyar-szlovák nyelvhatár mentén, a Gömör-Szepesi Érchegység és a tornai hegyek között húzódik. 1988-ban a dernői iskola diákjai honismereti szakkört indítottak tanáruk, Ambrus Ferenc vezetésével. E szakkör honismereti munkájának kezdeti eredményei láttak napvilágot az első füzetben. Rövid írásokat olvashatunk a téli ünnepkör szokásairól, a barkai és hárskúti gyermekjátékokról, s az 1849-ben itt elesett honvédtisztek emlékművéről. A tartalmilag már gazdagabb második kötetben jelent meg egy helyi kincsmonda alapját jelentő hiteles történet levéltári adatokból rekonstruált verziója, megemlékezést találunk itt a rozsnyói születésű Tichy Kálmánról, rövid írásokat a kender feldolgozásáról és az ide kapcsolódó más néphagyományokról, valamint a völgyben folyó bányászat emlékeiről. Mindkét számot a közvetlen környékre vonatkozó, egyelőre csak egy-egy tételből álló könyvszemle rovat egészíti ki. A „Csermosnya" helyi kezdeményezésű, a kistáji, nemzetiségű, nemzeti önismeret szolgálatába lépő füzetsorozatnak indult. Központi támogatás nélkül, a közreműködők lelkesedése keltette életre, s tartja fenn a lapot. Az első füzet mindössze 30 gépelt példánybanjelent meg, a második 50-ben, s várhatóan a példányszám rövidesen eléri a százas nagyságrendet. A szerkesztő, Ambrus Ferenc törekvéseinek köszönhetően, a további kötetek minden bizonnyal mind a szakmai színvonalat, mind a technikai lehetőségeket tekintve gazdagodni, gyarapodni fognak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Csermosnya-völgyi magyarság kulturális gyökerei, értékei minél szélesebb rétegekben váljanak ismertté és a nemzeti tudat részévé. Bárcsak példájukat más kisebbségi csoportok, földrajzi-kulturális régiók lakosai is követnék! BARTHA ELEK A SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPRAJZ ALKALMI KIADVÁNYAIRÓL Aki tudja, hogy a Magyarországon megjelenő, helyi, alkalmi kiadványokban napvilágot látó néprajzi publikációk olykor mily nehezen elérhetők, s hogy nemritkán rejtve maradnak a néprajzi tudományosság előtt, az különösen megérti, hogy milyen nehézséget jelent a határainkon túli, nem hivatásos kiadóknál megjelenő magyar néprajzi publikációk számára a bekerülés a köztudatba és a különféle bibliográfiákba. így van ez a szlovákiai magyar néprajzi publikációkkal is, amelyeknek számottevő része a Csemadok különböző szintű szervezeteinek gondozásában jelenik meg, rendkívül alacsony példányszámban, s - valljuk meg! - nem a 20. század végének színvonalán. Ezen a helyen nem az olykor méltatlan kivitelről kell azonban megemlékeznünk, hiszen jó, hogy ezek a kiadványok egyáltalán léteznek, hanem elsősorban magáról a létükről,