A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Pavel Rohárik: Terminológia remeselníckej vyroby v Nadlaku (Dankó Imre)

lalkozzon. A néprajzi anyagot a nyelvészek, filozófusok számára gondolta elsősorban hasznosnak. 1880-ban jelent meg Pável Dobsinsky könyve a szlovák nép szokásairól, babonáiról és játékairól (Prostonárodné obycaje, povery a hry slovenského l'udu). 1893ban Andrej Kmef megalapította a Szlovák Múzeumi Társaságot, s ez az egyetlen tudományos intézmény volt az elindítója a szlovák néprajz tudományközpontúbb fejlődésének. A szerzőnő foglalkozik azokkal a különböző nemzetiségű kutatókkal is, akik gazdasági, politikai, kulturális indíttatásuk révén érdeklődtek a 19. századi Szlovákia iránt. Viera Urbancová könyve a szlovák nemzeti gondolkodás fejlődéséről néprajzi szempontból jelentős mennyiségű anyagot tár fel. Bár szemlélete sok tekintetben igazodik a múlt századi irányzatokhoz, a kötet forrásértéke révén jelentős eredménynek tekinthető. PÁRICSI ZSOLT PAVEL ROHÁRIK: TERMINOLÓGIA REMESELNÍCKEJ VYROBY V NADLAKU (A nagylaki kézművestermékek terminológiája.) Martin, 1988. 480 p. Kötetünk fényes tanújelét adja annak, hogy a szlovákság mily nagy és széles körű érdeklődéssel fordul a világ szlováksága felé. Ez a nyelvészeti monográfia az egykori Csanád megyéhez tartozó Nagylak mezőváros szlovák lakosainak kézműves szakszavairól, szakkifejezéseiről szól. Bevezetőben a szerző röviden összefoglalja Nagylak történetét, hangsúlyosan szól az egykori kamerális mezőváros 1803-1805-ben történt békési szlovákokkal való betelepüléséről. 1851-ben Fényes Elek Nagy-Lak-ot „oláh-tót-magyar-rácz m. v.-nak mondta Csanád v-megyében, a Maros mellett, Makóhoz keletre 2 3/4 mfldnyire: 615 kath., 4022 tót evang., 5016 n. e. óhitű, 50 réf., 45 zsidó lak., evang. és 2 óhitű anyaszentegyházakkal. Van itt több derék uradalmi épület, egy kamaraház, mellyben a szolgabíró szokott lakni, vendégfogadó, tiszttartói hivatal. Határa tágas és felette termékeny; a marha, juh, sertés és apró szárnyas-állattenyésztése nagy fontosságú. Tűzi és épület-fát a Maroson szállítanak le, mellynek kiöntései tetemes kárt okoznak. F. u. a Kamara, Ut. p. Batonya." (Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. III. 9.) Rohárik közli az 1910. évi magyar népszámlálás nagylaki adatait, amelyek szerint Nagylakon 1910-ben 7651 szlovák, 4330 román, 1439 magyar, 251 szerb, 150 német, 110 cigány, 106 rutén, 2 cseh-morva, 2 belga, 1 bolgár és 1 lengyel élt (23.1.). Ugyancsak közli az 1977. évi román népszámlálás adatait is. Ezek szerint Nagylakon (N3adlak) 4861 szlovák, 2968 román, 368 magyar, 53 cigány, 42 szerb, 31 német, 19 ukrán, 13 cseh, 5 zsidó, 4 bolgár, 4 lengyel, 2 orosz és 2 rutén élt. Körülbelül ezeknek az adatoknak megfelelő gondos ismertetését adja Nagylak szlovákságának Ján Sirpcky is (Slováci vo svete I. Martin, 1980. 33-34., 58-60., 75., 84., 91., 105-107., 110., 115., 126., 130-132., 139., 191-193., 195., 203-205., 207., 209., 245., 250., 257., 271., 274.). Sirácky ismertetéséből is kitűnően Nagylak Románia legnagyobb szlovák települése, és mint ilyennek, a legfejlettebb a szlovák kulturális élete: iskoláik vannak, élénk irodalmi-művészeti életet élnek. Az eltelt közel két évszázad alatt érdekesen alakult a nagylakiak nyelvhasználata. Közvetlen tapasztalatból tudjuk, hogy a nagylaki románok a nagylaki szlovákokkal való beszélgetéseik közben a magyart használják, különben mind a románok, mind pedig a szlovákok és a magyarok is a maguk közösségeiben használják csak anyanyelvüket. A hivatalos nyelv a román; hivatalokban, boltokban, „utcán" szinte kizárólag ezt lehet hallani. A nagylaki szlovák kézművesek műszavai érdekesen rétegzettek, egy kétségkívüli széles, ősi szláv réteg mellett nagyszámú magyar szót, szószármazékot talá17 257