A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Naukovij zbirnik Muzeju ukrajinszkoji Kulturi u Szvidniku, 13. (Udvari István)

és közlemények, majd egyéb rövidebb írások, ismertetések követik. Az alábbiakban csak egyetlen közleményt ismertetek, bár a kötet több tanulmánya is figyelmet érdemel. Rendkívül érdekes olvasmány Marta Botíková (Sigmundová) összegzése a külföldi származású szlovák gyerekek etnikai hovatartozásáról. Az etnikai hovatartozás kérdése összetett történelmi és egyéni jelenség, külső és belső tényezők hatására formálódik írja bevezetőjében a szerző. A kérdőíves felmérést 1986-ban három csoporttal végezte el Marta Botíková. Az első csoportban szlavóniai és horvátországi (Jugoszlávia) 12-15 éves gyerekek voltak, akiknek ősei a XIX. században telepedtek le mai hazájukban, s erdőmunkából tartották fönn magukat. A második csoportot magyarországi szlovák gyerekek alkották, akiknek ősei szintén telepesként érkeztek Magyarország különböző vidékeire. A harmadik csoportban lengyelországi gyerekek voltak. Az ő esetükben az ősök nem költöztek el, a szlovák-lengyel etnikai határon lévő, ma Lengyelországhoz tartozó szlovák települések ifjú lakóiról van szó. A mintegy hatvan gyerekhez intézett kérdések a hivatalos, félhivatalos és otthoni nyelvhasználatra, a nemzeti hovatartozás érzésére stb. vonatkoztak. A válaszok kiértékelése és az egyes csoportok összehasonlítása nyomán érdekes következtetésekre jut a cikk szerzője. BODNÁR MÓNIKA NAUKOVIJ ZBIRNIK MUZEJU UKRAJINSZKOJI KULTURI U SZVIDNIKU, T. 13. (A szvidniki Ukrán Kultúra Múzeuma Tudományos Gyűjteménye, 13. k.) Prjasiv, 1988. 499 p. A szlovákiai ukránok (ruszinok) önálló, területi elvtől független szervezésű múzeumának tudományos gyűjteményei mindig tartalmaznak valamilyen meglepetést, valami csemegét az olvasónak. Ezt bátran állíthatjuk a 13. kötetről is, s nemcsak azért, mert két évvel később látott napvilágot, mint a 14. kötet, mely 1986(!)-ban jelent meg. A kötetben kilenc tanulmány olvasható. A történeti, művelődéstörténeti blokkot O. Rudlovcsak tanulmánya vezeti be, címe: Az orosz nyomtatott szó útja a kárpátukránokhoz. A XIX. század 50-70-es évei orosz sajtójának kárpátukrán levelezői. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után kárpátukrán értelmiségi körökben nőttek az illúziók a cári hatalom iránt, a 60-70-es években pedig a kárpátukrán-orosz értelmiségi kapcsolatok - részben a magyarosítás ellensúlyozásaként -, kiterebélyesedtek. Oroszország különböző jótékonysági intézményei és a kárpátukránok közötti kapcsolatok fő közvetítője a bécsi orosz követség ortodox lelkésze, az orosz titkosszolgálat embere, M. Rajevszkij volt. ő gondoskodott a különböző folyóiratok szerkesztőségeinek kapcsolatteremtéséről, az oroszországi pénz- és könyvküldemények elosztásáról a monarchiabeli szlávok között, közvetített szláv, közöttük ruszin szakemberek oroszországi kivándorlásában. A ruszin értelmiség oroszországi irodalmi kapcsolatainak ápolásában pozitív szerepe volt azoknak a cári udvar fizette papoknak, akiket Alexandra Pavlovna hercegnő, József nádor fiatalon elhunyt felesége, ürömi sírja őrzésére rendeltek ki. A meglepetés erejével hat Zdenék Sipek cikke: Adatok Alsó-Magyarország betelepítéséhez (A romániai, Arad megyei Perek község múltjából) Dél-magyarországi területek betelepítése még a XIX. században is folyt. A mezőhegyesi kincstári birtokra 1851ben német, néhány év múlva ruszin és cseh telepesek érkeztek, s megalapították Németpereg községet, mely a trianoni béke értelmében Romániához került. A cseh nyelvű cikk a község történetét vázolja fel. A ruszinok Bártfa környékéről, a csehek Moráviából érkeztek Nagy-Pereg pusztára, ahogy még Fényes Elek geográphiai szótárában szerepel. Századunk 30-as éveiben a ruszinok, németek és csehek számaránya 3:2:1 volt.