A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Ethnologia Slavica, 18. (Fülöp Katalin)
Az 1988-as Slovensky národopis tanulmányai, tudományos életről szóló beszámolói, a legújabb szakkönyvek szlovákiai fogadtatása iránti érdeklődést kívántuk felkelteni ezzel a rövid ismertetéssel. Reméljük, sikerült. BŐDI ERZSÉBET ETHNOLÓGIA SLAVICA, 18. (A Comenius Egyetem kiadványa) Bratislava, 1987. 150 p. A pozsonyi egyetem néprajzi tanszékének szerkesztésében megjelenő nemzetközi szláv etnológiai évkönyv, az Ethnológia Slavica 18. kötetét Ján Mjartan, a neves szlovák néprajzkutató tiszteletére ajánlották. A kiadványban a folklór tanulmányok mellett szerepelnek társadalomnéprajzi vonatkozású, valamint az etnikai folyamatokkal foglalkozó írások is. A szerzőgárdában a csehszlovákiai kutatókon kívül egy szovjet és egy jugoszláviai etnográfus is helyet kapott. Vasil K. Bandarcyk és Valentina Belyavina közös munkájukban a Belorusszia városaiban zajló etnokulturális folyamatokat vizsgálták. Tanulmányuk beleillik abba a közel két évtizede tartó folyamatba, amelynek során a figyelem a Szovjetunió városi lakosságának kultúrája felé fordult. Az integrált városi kultúra reprezentatív részét képezte a belorusz nemzeti kultúrának, bár a történelem különböző korszakaiban a szellemi élet egészében képviselt aránya igen változó képet mutatott. A szerzők rámutatnak a nyelvhasználat írott és szóbeli eltéréseire, s arra, hogy az iskolázottság alacsony színvonala miatt egészen az 1940-es, 1950-es évekig magas volt az analfabéták száma. Az ipari fejlődéssel párhuzamosan a hagyományok nemzetközivé válásának folyamata a legerőteljesebben a köztársaság soknemzetiségű városaiban ment végbe. Kornélia Jakubíková írásában a helyi közösségek részvételét tanulmányozta a szlovákiai esküvőkön. Mint írja, a szlovák esküvők fő jellegzetessége, hogy a házasság törvényes aktusához vezető lakodalmi szokások közösségi jellegűek, s korábban az egész falu részvételével zajlottak. Jakubíková részletesen tárgyalja és elemzi az esküvők helyi közösségeinek szokásait, azok történeti fejlődésének útját, s hatásukat a közösség jelenlegi életére. Jozef Vareka tanulmányában azzal foglalkozik, miként jelentek meg az etnikai folyamatok Csehország népi építészetében. Adatai a 6. századtól datálhatok. A cikk tanúsága szerint a legutóbbi másfél évszázad, de különösen a múlt század második felének csehországi népi építészete számos specifikus archaikus elemet őriz, amelyeket a cseh kutatók a nyugati szláv kulturális örökség részeinek tekintenek. Különös érdeklődésre tarthat számot Bohuslav Benes tanulmánya, amely az irodalmi folklór funkcióit elemzi a cseh, a szlovák és a lengyel falvak folklórjában. A 20. század utolsó negyedében ezeken a településeken a népi elbeszélés képviseli az általános falusi kommunikációs folyamatok egyik alaprétegét. A vidéki múlt, összehasonlítva a jelenlegi állapottal, számos megkövesedett jelenséget más megvilágításba helyez. A múlttal való elszakíthatatlan kapcsolat vezet azután arra, hogy e jelenségek a helyi folklórban mitológizálódnak. A szerző úgy látja, hogy a tömegkommunikációs eszközök térhódításának korában nem könnyű feladat a színjátszás, a megjelenítés, a szóbeli kommunikáció és az elbeszélések folklór jellegének pontos meghatározása. Az Ethnológia Slavica sorozat kötetei külön fejezetet szentelnek a szláv etnológia történetével foglalkozó írásoknak. Ezt a témacsoportot a 18. kötetben egy tanulmány képviseli Peter Slakov sky tollából. A szerző ebben a munkájában a legrégebbi csehszlovákiai szabadtéri múzeum történetéről ad áttekintést.
