A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - B. Hellebrandt Magdolna: Rómer Flóris emlékezete
Römer Flóris emlékére A magyar régészettudomány megalapítója, Rómer Flóris halálának 100. évfordulója alkalmából átnéztük életrajzát, munkásságát, a róla szóló írásokat. 1 1815. április 12-én született Pozsonyban, szűkös anyagi körülmények között élő cipészmester fiaként. Tizenöt éves korában lépett a Szent Benedek rendbe. Miután tanulmányait befejezte, 1831-től tanított a győri gimnáziumban, később 1845-től Pozsonyban, az akadémián természetrajzot oktatott. Az 1848-as forradalmi eszmék magukkal sodorták, s a 33 éves tanár honvédként küzdött a szabadságharcban; Római Ferenc néven, utász százados volt. A fegyverletétel után nem menekült el, 1850—54-ig volt rab Bécs, Josephstadt és Olmütz börtöneiben. Szabadulása után rendje is megbüntette, s csak 1857-ben került ismét Győrbe. Nagy hatással volt rá Ipolyi Arnold, aki a régiségek gyűjtésére buzdította. Cikkeket írt a Győri Közlönybe. Elismerést hozott számára 1860-ban cikkeinek gyűjteményes kiadása, mely A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat címen jelent meg. 1861-ben az Akadémia tagja lett, s az Akadémia levéltárosa Pesten. Régészeti kutatásunkkal megismertette a külföldet, fontos vezetői beosztásokban tevékenykedett 1877-ig, ekkor Nagyváradon kinevezték tudományos kanonoknak, és sokat tett 1889. március 8-án bekövetkezett haláláig a bihari múzeum alapításáért. Az Archaeolőgiai Közleményekben rendszeresen publikált. Figyelemre méltó A barlangokról, nevezetesen A magyarhoni lakott barlangokról írt munkája, 2 melyben részletesen tárgyalta az emberi lakásokat, búvóhelyeket, szállásokat. Természeti sajátosságai miatt lakhatatlannak vélte a cseppkőbarlangokat, így többek között az aggteleki barlangot. 3 Régészettudományunk fejlődésében kiemelkedő jelentőségű a Műrégészeti Kalauz különös tekintettel Magyarországra című könyv, melynek I. Őskori műrégészet című részét Rómer Flóris írta, s 1866-ban jelent meg Pesten. Őskori cölöpépítményeket említett külföldről. 4 Ismertette a szendrői kelta antropomorf kardmarkolatot, és egy vaskést, melyek ajándékként kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Régészeti érdeklődése minden korszakra kiterjedt. A Monumenta Hungáriáé Archaeologica III. köteteként jelent meg 1874-ben Régi falképek Magyarországon című tanulmánya. Azokon a területeken, ahol nem járt személyesen, levelezés útján próbálta az adatokat összegyűjteni. Tanulságos, hogy megyénk területéről két lelőhelyet említett, sorszám szerint XLIII. Sajó-Keresztúr (Borsod m.), s szó szerint ezt írta: „Északnak Miskolcztól, szintén léteznek falképek a reformátusok templomában, de ezekről még a tüzetcsb jelentést kell bevárnunk." Az XCIII. Vadna (Borsod m.), 6 itt is találtak falfestményeket, Kazinczy Gábortól tudta meg az eseményeket. Ezután Rómert egyik barátja tájékoztatta a történtekről, miszerint 1862-ben vagy 1863-ban a vadnai református templomot renoválták, s a kőművesek a régi meszelést levakarták, ez alatt élénk színű és jól kivehető falfestmények tűntek fel, értesítették a lelkészt, aki a festményeket látva, azt mondta: „Kaparjátok le és meszeljétek be, ez valami pápista bolondság." Sajnos, ezt meg is tették. Ma már jelentős azoknak a templomoknak a száma megyénkben
