A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

70 ÉVE HUNYT EL LÉVAY JÓZSEF - Péter András: Lévay emlékezete szülőföldjén

Napjainkban, a gazdasági nehézségek és politikai változások közepette is, kötelességünk kulturális emlékeink ápolása, Lévay emlékének méltó megőrzése. („Midőn a gyümölcs ízét, a virág szépségét és illatát élvezed, nem kérdezed és nem vizsgálod a földet, mely azt termetté".) Mi sajószentpéteriek már régóta szerettünk volna méltó emlékművet állítani szülőfalujában, hiszen a szülőházán elhelyezett emléktábla nem fejezhette ki mindazt a büszkeséget és szeretetet, amelyet érzünk Szentpéter nagy szülötte iránt. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ez a szeretet és ragaszkodás nem egyoldalú, hiszen a költő hűséges vándorként mindig visszatért szülőházába, még akkor is, amikor már nem várta itt a „szelíd, aggódó édesanya" és a „tisztalátású édesapa". „Újra itt vagyok. Kiszakítám magamat hivatalom nyűgéből, s ide repültem. Nincs pedig itt semmi dolgom, semmi különös ok miatt nem jöttem. A lelkem hajtott." - írja naplójában. A róla elnevezett utca már régen hirdeti, hogy itt élt és alkotott a Sajóvölgy pacsirtája. Az 1950-es évek végétől a költő nevét viselő 30 ezer kötetes nagyközségi könyvtárunk lelkesen ápolja emlékét, dokumentumok gyűjtését, rendszerezését végzi. Több szocialista brigád viseli Lévay József nevét, amelyek a szülőházon lévő márványtáblán minden jeles évfordulón elhelyezik a kegyelet és megemlékezés koszorúit, rendben tartják a költő és szülei síremlékét a sajószentpéteri temetőben. Ismert, hogy Lévay részt vállalt a jövő nemzedékének nevelésében is, több éven keresztül gimnáziumi tanárként dolgozott Miskolcon. Szentpéter ifjúsága is ismeri és szereti a romantika és népiesség e jeles képviselőjét. Ezt mutatja, hogy a 2. számú Általános Iskola úttörőcsapata Lévay József nevét vette föl. A mai évforduló tiszteletére Lévay József szavalóversenyt hirdetett meg az úttörőcsapat nagyközségünk iskolái között. A rendezvénynek a nagyközségi könyvtárunk adott otthont. Szeretnénk, ha új kezdeményezésünk hagyománnyá válna. Hosszabb ideje készülünk a költő halálának 70. évfordulójára újabb maradandó emlék állításával. Tegnap avattuk fel és adtuk át a nagyközségnek Paulikovics Iván szobrászművész alkotását, Lévay József mellszobrát, melyet a református templom melletti emlékparkban állítottunk fel. A mai évfordulóra emlékezve nyitottuk meg tájházunkat is, amelyben a mini galéria és a sajószentpéteri üveggyár és bányaüzem ipartörténeti kiállítása mellett berendeztük Lévay dolgozó- és hálószobáját, valamint egy korabeli konyhát. Az emlékszobák berendezési tárgyai, az ott elhelyezett írásos emlékek Lévay hagyatékából származnak, amelyek egy részét a költő leszármazottja, Dr. Török István ajánlott fel e nemes célra. Az emlékszobák és a galéria berendezésében a múzeumi gyűjtemények elhelyezésével sok segítséget nyújtottak a Herman Ottó Múzeum munkatársai is. A Lévay-relikviák méltó helye azonban a tájház közvetlen szomszédságában lévő szülőházban lenne, amelyen ma még csak egy márványtábla őrzi nagy költőnk emlékét. A nagyközségi tanács anyagi támogatásával, a megyei levéltár gondozásában az évforduló tiszteletére megjelent Lévay József önéletrajza, a „Visszatekintés" hasonmás kiadásban, és szemelvények Lévay József naplójából. Reméljük, ezek a kiadványok is hozzájárulnak ahhoz, hogy Sajószentpéter nagy költőjét minél többen megismerhessék és megszerethessék. Szűkebb pátriájához való ragaszkodásáról, hazafiságáról, szülei iránt érzett határtalan szeretetéről és a református egyházhoz fűződő erős kötődéséről tanúskodik egész életműve. Végezetül annak az óhajunknak adok hangot, hogy szeretnénk, ha a „Szentpéteri üres fészek" újra benépesülne a Lévay Józsefet szerető és megismerni vágyó látogatókkal, méltó emlékhelye lenne a 19. század és Sajószentpéter nagy poétájának. PÉTER ANDRÁS