A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Paládi-Kovács Attila: A néprajz a társadalomtudományok mai rendszerében és szervezetében

nesz ezekkel nem él, legfeljebb a történeti félmúlt megvilágításához, az írott források kiegészítéséhez használja őket. A legújabb kor történész kutatója csak újabban vette át a néprajztól annak dokumentációs eszköztárát, amely a fotótól és a fonográftól a videóig terjed. A közvetlen megfigyelés kizárólag az etnológus, antropológus eszköze, sem a történész, sem a szociológus nem él vele. Valójában természettudományos öröksége ez a néprajznak, amit a geográfus, botanikus, zoológus elődök - mint Herman Ottó és Jankó János - hagytak rá. Ehhez tartozik a mérés - különösen a tárgyak világában -, amit a régészekhez hasonlóan kezdetektől fogva használunk (subler, méterrúd, kompasz stb.). Az etnológus azonban nemcsak megfigyelője a vizsgált közösségnek, hanem időnként cselekvő részese, s így a kísérlet is módszerei közé tartozik. Etnológusok és régészek egyaránt végeztek kísérleteket ősi technikák, primitív eszközök gyakorlati alkalmazására. (Pl. hány óra alatt lehet kőbaltával kivágni egy fatörzset, kivágni egy bödönhajót, felépíteni egy neolit jellegű kunyhót stb.) A vizsgált közösség magatartását, mentalitását, kultúrájának rejtett zugait veszélyesebb kísérletekkel is vizsgálták. (Pl. házasság vagy nemi kapcsolat létesítése bennszülöttel etnoszexológiai vizsgálat céljából.) Problematikusabb az írott források felhasználásában különbséget tenni a néprajz és a történettudomány között. Hiszen akár ugyanazon forrásokat is használhatják a két szak kutatói. A források alapján aligha lehet határt vonni közöttük. Az archivális forrásokban azonban az etnográfus a saját tárgyához, saját kérdéseire keresi a választ. Számára az írott forrásban is a kulturális intézmény, jelenség formája, tárgykészlete, terminológiája az elsődleges kérdés. Nemcsak a tárgyak, épületek lényegi ismeretéhez, de a hiedelmek, folklóralkotások osztályozásához is azok megformáltsága adja a kulcsot. E nélkül az etnográfia nem írhatja le tárgyát, s nem végezheti el vizsgálati anyagának osztályozását, geográfiai, történeti és genetikus kapcsolatrendszerének tisztázását. A fenomenológiai érdeklődés, az empíriákra épülő klasszifikációk célja többrétű. Ezért van a néprajz tárgyának olyan sok definíciója. Lehet szűkebben értelmezni, ahogy a Magyar Néprajzi Lexikon is tette, s lehet tágabban körvonalazni, miként a nyugat-európai és a szovjet kutatás teszi, s lehet egészen szélesen értelmezni, mint ahogy az angolszász antropológiában történik. A néprajz önálló tárgya, sajátos nézőpontja és módszere az időnként szükségszerű hangsúlyeltolódások és a határterületek, részdiszciplínák szaporodása ellenére is megmarad. Amíg etnoszok, népek, cinikus színezetű és regionális kultúrák, valamint a „magas kultúra" alatti szubkultúrák lesznek a Földön, addig ennek a tudományszaknak is lesz elvégzendő feladata. A néprajz határainak kiterjesztése hordoz magában bizonyos veszélyeket - a parttalanná válás, a feloldódás veszélyét -, de esélyt is adhat arra, hogy újabb kutatási ágak eredményeit integrálja a népek és kultúrák néprajzi szemléletű megismerésének folyamatába. PALÁDI-KOVÁCS ATTILA JEGYZETEK 1. Egy-egy korszakának, intézményének, kutatási ágának történetéről jelentek meg tanulmányok. Voltaképpen az említett kötet is ezek közé tartozik. Sozan, Michael: The History of Hungarian Ethnography. Washington, 1979. Vázlatos áttekintést nyújt Gancla Béla: The Science of Ethnography and Folklore. In: Science in Hungary, cd. by Erdey-Gráz Tibor and Trencsényi-Walchipfel Imre, pp. 198-212. Budapest, 1965. 2. E korszak néprajzi törekvéseihez: Bartncz Lajos: A magyar nemzetismeretről. Ethnographia LVII (1936) 320.; Ortutay Gyula: A magyar népköltési gyűjtemények története. Ethnographia L (1939) 221-237.; Tálasi István: Néprajzi életünk kibontakozása. Budapest, 1948.; Paládi-Kovács Attila (szerk.): Magyar tájak néprajzi felfedezői. Budapest, 1986.; Kriza Ildikó (szerk.): Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok, Budapest, 1982.