A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Elek: Térszerkezeti változások Debréte vallásos életében

A templom felépülte után rendszeressé váltak a szentmisék a községben. Havonta több alkalommal is volt mise a templomban. Évtizedekkel ezelőtt kialakult az a gyakorlat, hogy minden hónap 2. vasárnapján a görög katolikus, a 3. vasárnapon a római katolikus járt át misézni. A nagyobb ünnepekre eső szertartások, szentelmények is eszerint oszlottak meg kettőjük között. A virágvasárnapi barkaszentelés például mindkét egyházban szokás, s ilyenkor is ezt a gyakorlatot követték. A görög katolikus egyházban évi 5 alkalommal szokásos halottak szombatja megemlékezései közül az egyiket Debrétén végezte a pap. Ekkor olvasta fel a reggeli mise végén a falu halottainak névsorát. A további 4 alkalomra a viszlói parókián került sor. Búzaszentelés Debrétén századunkban mindössze kétszer volt, a negyvenes évek végén. Ekkor ugyanis egy Szlovákiából kitelepített magyar görög katolikus pap átmenetileg a községben tartózkodott, s hatására erősen megélénkült a helyi hitélet. Itt-tartózkodása idején mindenszentekkor temetőszentelést is tartott. A korábban a kereszteknél vagy a harangláb mellett végzett ájtatosságok idővel bekerültek a templomba. így váltott helyszínt a májusi litánia és az októberi ájtatosság, amelyeken a görög katolikus asszonyok is részt vettek. A nagyböjt harmadik vasárnapján, a görög katolikus keresztesvasárnapon, ha aznapra esedékes valamelyik pap érkezése, kihelyezik a feszületet az oltárra. Ilyenkor egy hétig kint van a kereszt a híveknek csókolásra. Vasárnap délutánonként pedig a vecsernyét már ismét a templomban végezték egy előénekes vezetésével. A vecsernyét a II. világháború táján felváltotta a litánia, amely a hetvenes évek óta szünetel. A vasárnapi titokváltás színhelyévé is a templom lépett elő. Vasárnap délutánonként a templomban végezték a rózsafüzért, majd kicserélték a titkokat. A vallásos élet térszerkezetének újabb jelentős megváltozása, a századforduló állapotához képest a változások harmadik fázisa a legutóbbi évtizedekben következett be, amikor a vallásos élet teljesen a magánszférába húzódott vissza. Összefügg ez külső tényezőkkel is; a görög katolikus pap idős korával, a római katolikus plébánia túlterheltségével, s azzal is, hogy a falu népessége a jelenlegi szintre csökkent. A templom szakrális célú igénybevételének alkalmai megritkultak, a korábbi közösségi ájtatosságokat újabban inkább otthon, családi körben vagy egyéni ájtatosság formájában tartják. Közösségi vallásos megnyilvánulásnak megmaradt a halottak napján tartott temetői megemlékezés, valamint a helyi templombúcsú. A közösség valamennyi tagját érintő, gyakorlatilag teljes körű részvétellel zajló vallásos alkalmak még ezek mellett a temetések. Úgy gondolom, a fenti áttekintés igazolni látszik azt a tapasztalatot, hogy a vallásos térszerkezet változása komoly változásokat vont maga után Debréte vallásos életének egészében. Ugyanebben az anyagban megfigyelhető azonban e folyamat fordítottja is. A debrétei templom használatba vételével a helyi katolikus és görög katolikus vallásgyakorlás nagymértékben helyben centralizálódott, majd a vallásosságot befolyásoló külső - területi értelemben vett és valláson kívüli - körülmények, s ezeknek köszönhetően a vallásosság megváltozásának hatására a vallásgyakorlási formák diffúziójának lehetünk szemtanúi. Amíg tehát esetünkben is igazoltnak vehetjük azt, hogy a térszerkezet közvetlen kölcsönhatásban áll a vallás gyakorlásának módjaival, a vallásos élet egészével , látnunk kell azt is, hogy sok esetben a kettő egyidejű és összefüggőnek látszó változása nem ennek a kölcsönhatásnak az eredménye, hanem külső okokra vezethető vissza. BARTHA ELEK