A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Paládi-Kovács Attila: A néprajz a társadalomtudományok mai rendszerében és szervezetében

szervezésben szerepet vállaló Herman Ottó, Munkácsi Bernát vagy Goldziher Ignác. Az előkészítésben és az első években meghatározó szerepet vitt Herrmann Antal, aki Metzl Hugó köréből, az irodalomtudomány mezejéről érkezett a néprajzba. A történészek közül Tagányi Károly, Réthy László neve, az irodalomtudósok közül Katona Lajosé kíván feltétlenül említést.

4 Az 1890-es években és a századelőn a természetrajz, meg a földrajz kapcsolata a néprajzzal világszerte, így nálunk is igen erős volt. Herman Ottó, Jankó János, Borbás Vince, Bátky Zsigmond, Györffy István, Ecsedi István munkássága erősítette e szakok kölcsönhatását. A magyar néprajzot ebben a korszakban a legkevésbé sem jellemezte beszűkültség, etnocentrizmus vagy magyar nacionalizmus. A néprajzot széles antropológiai spektrumban helyezték el. Ennek csak egyik jele, hogy a fizikai antropológia professzora, Török Aurél is kapcsolódott a Néprajzi Társasághoz. Herman Ottó és Jankó János különösen fontosnak ítélte az embertant. E korszak új pozitív jelensége az expedíciókkal terepkutatást és tárgygyűjtést végző etnológia fejlődése (Xantus, Bíró Lajos, Teleki Sámuel, Almásy György, Zichy Jenő, Jankó János stb.). A Néprajzi Társaság szakosztályai közül számos foglalkozott a hazai nem magyar népesség kulturális hagyatékával, a különböző diaszpórák történetével és néprajzával. Az Ethnographia és az 1900-ban meginduló Néprajzi Értesítő egészen az első világháború végéig nemzetiségi és etnológiai adatközlésre fordított ívterjedelmének közel felét, s dolgozatok egész sorát közölte a hazai nemzetiségek néprajza, továbbá az örmény, cigány, zsidó stb. néphagyományok tematikájából. Kiemelendő az Ethnographia nyitottsága más diszciplínák előtt. A népművészet kutatását a Zsolnay nővérektől kezdve Malonyay Dezső köréig haladva főként a gyakorlat emberei, művészek, iparművészek, építészek tartották szívügyüknek. Az etnográfiai tárgyakra felfigyelő magángyűjtők zöme elsősorban a népművészet tárgyait gyűjtötte, a szép tárgyakat kereste. A néprajz társadalomtudományi, szociológiai kapcsolódása c korszakban - főként a szociológia hazai fejletlenségéből következően - jelentéktelen. Egyes művelői, pl. Kóris Kálmán kapcsolódtak a Huszadik Század c. folyóirathoz, a hazai szociológia első műhelyéhez. Sajnos az ősi társadalom és az európai paraszttársadalom olyan európai felkészültségű tudósai közül, mint Beöthy Leo, Lánczy Gyula, Somló Bódog, Tagányi Károly, egyedül az utóbbi tartott szoros kapcsolatot szakunkkal (1920-24 között a Néprajzi Társaság elnöki tisztét is ellátta).

5 c) Trianontól a fordulat évéig (1920-1949). Az ország és a társadalom bénultsága és szegénysége beszűkítette a kutatómunka korábbi lehetőségeit is. Jellemző, hogy 1924ben megjelent a Magyar Népköltési Gyűjtemény utolsó kötete, de a továbbiakra már nem volt erő, s a folklór gyűjtése visszaesett. Solymossy Sándor a finn földrajztörténeti iskola módszerét vitte tovább, Berze Nagy s még néhányan a gyűjtéssel is foglalkoztak. 1929-ben Solymossy kinevezésével, a szegcdi egyetemen mégiscsak megalakult a szak első tanszéke, amit 1934-ben követett a pesti tanszék alapítása és Györffy István kinevezése. Mindamellett a századelő pezsgését szakunk eletében a beszűkülés, a Néprajzi Múzeumba és a Néprajzi Társaságba történt visszavonulás váltotta fel. A szak tudományközi helyzete is megromlott. A korábbi antropológiai szemléletet a német Volkskunde szűkebb, etnocentrikusabb nézőpontja váltotta fel. Európa más tájain is hasonló tendenciák figyelhetők meg ebben a szakaszban. Az etnológiai és a nemzetiségi kutatások szükségszerűen háttérbe szorulnak, a terepmunka korábbi lehetőségei ebben az időszakban fájdalmasan hiányoznak. Bátky, Györffy és a néprajz többi munkása a Néprajzi Múzeumban és a Társaságban mindent megtesznek, hogy az Ethnographiát és a Néprajzi Értesítőt folyamatosan megjelentessék. Ez sikerül is nekik, de a folyóiratok orientációja megváltozik. Más szak művelője ritkán kap teret bennük. Emberföldrajzi,