A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: Néprajzi vázlat a Sajó- és Szuha-vidék kisnemességéről

tott, főként vagyoni érdekből sem, a vérségi kötelék tudata, mely kimutatható az unokatestvérek közötti házasságkötéseknél. Erre példát találunk Imolán az Osváthok, Zádorfalván a Derne családok között, Naprágyban a Hubay ágon. Alsószuhán a Dapsyak között, Hétben a Héthy családok soraiban fordultak elő rokoni házasságok. Az egymás közötti házasságoknál a birtoktest egyben maradása volt a házasságkötéseknek indító oka. A volt kisnemesek kulturális életére nagymértékben hatott Debrecen, Sárospatak, Miskolc és Putnok iskoláiban tanult nemesek, s a faluban ott élő református lelkészek és tanítók szoros kapcsolata a faluközösséggel. A nemesi falvakban a jobbágy-felszabadítás után a századfordulóig a református lelkészek és tanítók nagyrészt nemesi származásúak voltak. A 48-as idők előtti református egyházkönyvek is arról tanúskodnak, hogy a prédikátorok és rektorok neve előtt ott látható a nemes szó rövidített alakja, az „ns". A nemesi származást előtérbe helyező gyakorlat még a két világháború közötti időben is hatott a református egyházi személyek kinevezésében. A két egyházi állást többnyire e falvakból vagy környékükről származó, Debrecenben vagy Sárospatakon végzett lelkészek és tanítók töltötték be. A módosabb kisnemesek nemigen taníttatták gyermekeiket magasabb iskolákban. Esetleg gazdásznak, még inkább jogásznak adták valamelyik fiúgyereket, abban a reményben, hogy a megyénél vagy járásnál valamilyen tisztség betöltésére lehetőség nyílik számukra. Legtöbben megelégedtek azzal, ha fiaik elvégezték a gimnázium 4-6 osztályát Patakon vagy Miskolcon, esetleg leérettségiztek. Utána tovább gazdálkodtak szüleik gazdaságában. A szegényebb nemesek taníttatták ki inkább jól tanuló fiaikat. Beadták őket a pataki tanítóképzőbe, érettségi után a pataki vagy a losonci teológiára, ahol a tanulók kollégiumi ellátásban és tandíjkedvezményben részesülhettek. Néhányan a putnoki polgári iskolába íratták be fiaikat, ahol egy-két, ritkábban négy osztályt elvégezve, odahaza folytatták a gazdálkodást. A jobb nemesek leányaikat a miskolci református „Tóth Pál Leánynevelő Intézet" gimnáziumában taníttatták. A négy gimnázium elvégzése után - rendszerint valamelyik ismertebb miskolci vagy putnoki varrónő mellett - megtanulták a szabás-varrás fogásait. Odahaza pedig a főzést sajátították el édesanyjuk mellett. Főleg a gyakorlati életre való neveléssel, főzés és varrás elsajátításával várták a nemeslányok hasonló származású, de legalább református vallású udvarlóikat. A gimnázium vagy polgári iskola egy-két osztályának elvégzése már erkölcsi elismerést jelentett egy-egy nemes számára, míg a magasabb iskolai végzettség tekintélyt is adott személyének a többi nemestársak előtt. Derne István zádorfalvi, Lenkey Miklós imolai, Almássy László kánói, Héthy Lajos héti kisnemesek, akik a pataki vagy miskolci református gimnázium négy osztályát elvégezték, odahaza gazdálkodtak birtokukon. Mint megyebizottsági tagok képviselték falujukat. Nemcsak mint jó adófizető virilistákat, hanem mint iskolázottabb nemeseket is számon tartották őket a járás és megye vezetői. Az iskola nemcsak a tanult nemesnek, de szülőjének is tekintélyt adott. Lipták László alsószuhai agilis úgy nyilatkozott, hogy a szegényebb nemes, akinek fiából pap, tanító, jegyző, netalán ügyvéd vagy mezőgazdász lett, hamar felcserélte a csizmanadrágot és csizmát, s mint a nagyobb nemes, ő is pantallót és cipőt viselt egy-egy ünnepi alkalommal. A tanult nemesre nemcsak a család volt büszke, hanem az egész atyafiság. Beszélgetés közben szívesen emlegették a vendég előtt a magas pozícióba került rokonokat, egyetemi tanárt, tudóst, magas rangú katonatisztet, híres történelmi személyeket, mint Szuhay Mátyási, vagy a 48-as Lenkey tábornokot, a művészeket, mint Madarász Viktort, Ferenczy Istvánt, Izsó Miklóst. A szuhafői Bartók család rokonának tartotta Bartók Béla világhírű zeneszerzőt.