A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Paládi-Kovács Attila: A néprajz a társadalomtudományok mai rendszerében és szervezetében
MÚZEUM - TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS A néprajz a társadalomtudományok mai rendszerében és szervezetében* 7. A 19-20. században minden társadalomtudománynak kialakult többé-kevésbé a tárgyhoz igazodó hagyományos elméleti kerete és módszertani eszköztára. Mindben létezik a premisszáknak legalább az alapelvek tekintetében koherens rendszere, amelyet a szak művelői elfogadnak, magukénak vallanak. A szociológia, a történetírás, a néprajz és a többi diszciplína állandóan reprodukálja önmagát, ugyanakkor a más szakoktól átvett ismeretanyag, kutatási technika vagy nézőpont időnként megköveteli a hagyományos elméleti kiindulópontok, rendezőelvek-divatos szóval élve, paradigmák - újragondolását. Az utóbbi néhány évben Magyarországon is mind többen hangoztatják, hogy a néprajzban már elkerülhetetlen az elméleti alapok vizsgálata, a paradigmaváltás, a korábbi rendezőelvek átértékelése. Nyilvánvaló, hogy mindez nem várható egyetlen - új elveket deklaráló - elméleti-módszertani konferenciától, vagy egyetlen kötettől. Magam úgy ítélem, hogy már évek óta részesei vagyunk annak a folyamatnak, amely a néprajz tárgyáról, módszeréről és kutatási technikáiról vallott felfogásunk lassú módosulását, fokozatos átformálódását eredményezi. Minthogy a szak mai tudományközi helyzete aligha érthető a történeti előzmények ismerete nélkül, a tisztánlátás érdekében kívánatosnak látszik egy rövid történeti visszapillantás. 2. A néprajzi kutatás hazai korszakai. Diszciplínák sajátos jegyeit keresve egy specifikumra igen hamar rátalálunk. Alighanem egyedül áll a társadalomtudományok között abban - legalábbis Magyarországon -, hogy történetét átfogó módon eddig még nem írták meg. M. Sozán angol nyelvű kötete csak az első világháborúig követi a fejleményeket, és számos félreértést, félremagyarázást tartalmaz. 1 Ilyenformán a néprajzi kutatás történetének periodizációja is kidolgozatlan. Magam a magyar néprajztudomány történetében négy korszakot különítek el, beleértve az előtörténetet is: a) Néprajzi életünk kibontakozása (Bél Mátyástól 1872-ig) b) A dualizmuskori intézményes szakasz (1872-1919) c) Trianontól a fordulat évéig (1920-1949) d) A szocialista korszak (1949-1978) Az elnevezések provizórikusak, további finomításra szorulnak, de kifejezőek. Vitáznunk a periódusok, szakaszok elnevezését is lehet, de fontosabbnak érzem ennél a korszakhatárok ügyét. Lehetséges, hogy a kezdetek és az intézményülés közötti „kibontakozás" korszakát két vagy több szakaszra kell bontani, s 1848/49-et a néprajz történetében is korszakhatárnak kell tekintenünk. Azt sem könnyű eldönteni, hogy a Néprajzi Tár 1872. évi felállítását vagy a Néprajzi Társaság 1889. évi alapítását vegyük az intéz*A következő négy írás előadásként hangzott el Miskolcon 1988. június 6-án, a „Múzeum - tudomány - közművelődés 1 ' című konferencián, amelyen az akkor 60 éves Szabadfalvi Józsefet köszöntötték a résztvevők.
