A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Egy elkezdett „Kína történet" kézirata

ideig. Eljutott Amerikába is, és ez idő alatt útiélményeiről, az óceánon túli társadalom berendezkedéséről sok érdekes cikket küldött a hazai lapoknak, - köztük a „Vasárnapi Újság"-nak, amelynek már korábban is munkatársa volt. (Itt jegyzem meg, hogy őt tekintjük - Horváth Gyula mellett - a „Magyar Hírlap" egyik alapítójának.) Hazatérve kétéves ázsiai utazásából, történeti, földrajzi ismereteket nyújtó, úttörő jelentőségű munkát akart írni. Tervét nem, azaz csak részben hajtotta végre. A megálmodott könyvből csupán egy sereg, Kínát és Japánt bemutató, érdekes, jó megfigyelőképességéről tanúbizonyságot tevő hírlapi cikk született. A HOM Helytörténeti Adattára őrzi Szemere Attila alapos, lapszámra pontosan átgondolt kéziratos „Kína történet" tartalomjegyzékét.

7 A könyvet, amelyet 257 lap terjedelemben kívánt elkészíteni, négy fejezetre osztotta. Az I. fejezet „A birodalom általános leírásá"-t (1^48 1.), a II. fejezet „A keleti tartományok földleírásá"-t (49-141 I. ) és a III. fejezet „A nyugati tartományok földrajzá"-t (142-184 1.) adta volna. Záró (IV.) fejezetként „Mandzsúria, Mongólia, Ili és Tibet leírásá"-t (185-257 1.) tervezte. A száz egynéhány évvel ezelőtt elkezdett munkából ránk maradt még a tervezett „Kína történet" I. fejezetének 9 lap terjedelmű kézirata is.

8 (Valószínű, hogy e pár lapon kívül több nem is készült el a munkából.) Szemere Attila ha végigírja jól kigondolt könyvét, és publikált formában a magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé tudja tenni, akkor őt nyilvánítják az első, magyar nyelvű Kína történet szerzőjének. Bár, őszintén meg kell vallanunk, hogy a fellelhető kéziratai alapján munkája inkább földrajzi leírás, melyben történeti, nyelvészeti kitekintéseket találunk, mintsem értékelő és áttekintő történeti tanulmánynak fogadhatjuk el. Az 1880-as évek közepén, Szemere Attilával egy időben, de sokkal nagyobb kitartással és szorgalommal, Lóczy Lajos, a nagy földrajztudós és Távol-Kelet kutató is Kína természeti viszonyainak leírásán dolgozott. Ő 1877 novemberétől 1880 májusáig vett részt gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásán. Az expedíció tagjai közül Lóczy vállalkozott arra a nem kis feladatra, hogy kínai tapasztalatairól tudományos leírást adjon. Önálló munkája 1886-ban látott napvilágot.

4 Az első, Kínát bemutató magyar nyelvű könyvet, amely közel 900 lap terjedelmű, további cikkek, tanulmányok, ismertetések követték. 1890-97 között három kötetben az utazás tudományos eredményeit is publikálták.

111 Állítsuk szembe a Lóczy-féle kötetet Szemere el nem készült, de tartalmi felépítésében ismert vázlatával. Meglepő a szerkezeti azonosságuk. Lóczy a hatalmas ázsiai ország természeti viszonyait három, egymástól jól elkülöníthető részben tárgyalja. Az I. rész „A khinai birodalom természeti viszonyainak általános leírása" (1-186 1.), a II. rész „A khinai birodalom országainak részletes leírása" (189-6081.) és végül „A khinai birodalom mellékországainak leírása" (611-865 1.). Szemere elképzelése tökéletesen megegyezett ezzel a koncepcióval, annyi pontosítással, hogy a II. részt két fejezetre bontotta. Különválasztotta a birodalom keleti és nyugati tartományainak leírását. Ez a hasonlóság azonos szakirodalom és módszertani útmutató igénybevételét feltételezi. Szemere a részben megírt I. fejezetben két alkalommal is hivatkozik M

c Culloch számításaira. 1902-ben a Távol-Kelet iránt érdeklődő magyar olvasóközönség igényeit kielégítő és a kor színvonalának megfelelő történeti munka jelent meg. Ismét Lóczy Lajos a szerző, a mű címe pedig „A mennyei birodalom története". Könyvének előszavában a következő értékelést olvashatjuk: „A khinai történet, amint azt itt jobbára de Mailla, Pauthier, Du Halde, Williams és Bougler művei nyomán röviden összecsoportosítani képesek vagyunk, oly műveken alapszik, melyek nem sokkal többek, mint a belföldi történetírók és a dinasztiák történetének száraz és megbírálás nélküli fordításai".

11 A rövid lélegzetű, hírlapi cikkekhez szokott Szemére Attila ambíciója kevésnek bi-