A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Papp János: A veszprémfajszi nyakláncegyüttes restaurálása és anyagvizsgálatának eredményei

Sírleírás (71. sz. gyermeksír): Mélység a fejnél 400,5 cm, a lábnál 414,5 cm. Nagyon rossz megtartású váz, a koponyából csak néhány töredék maradt meg. A jobb kar a test mellett nyújtva, a test bal oldala hiányzik. A nyakcsigolyák helye körül nyakék feküdt, amely 6 darab sárgás, 5 darab barnásvörös, nyomott gömb alakú, és 7 darab zöld, kockásra vagdalt, valamint 1 darab nagy folyatott üvegből készült gyöngyökből, 1 db „S" karikából és 3 darab kerek, vékony rézlemezkéből állt. A lemezkéket domborodó díszítéssel és dupla gyöngykörrel látták el. A lelet érdekessége a zöld kockamintás üveggyöngy. A sír éremleleteinek egy I. László éremmel datált analógiája a visegrád-várkerti ásatás 45. sírjából ismeretes. Az érmek két alakot ábrázolnak. Az egyik feje körül glória látható, bő lepelszerű ruhát visel, bal kezét a balján álló alak fejéhez emeli, akinek a fején korona lehetett. A korona csüngőit pontokkal ábrázolták. A másik alak jobb kezében gömböt tart, balját a melle elé emeli; ruhája egyenes vonalú. Ez a jelenet a Magyarországon a X. századtól ismeretes bizánci pénzekről: Mária megkoronázza a császárt. A felirat típusa és az ábrázolt ruhák alapján az érem XI. sz.-nál nem lehet későbbi. Az érmek rendkívüli hasonlatossága alapján feltételezhető, hogy közös verőtövön készültek. A tárgyakat éremtani szempontból megközelítve, új problémával állunk szemben. Ennek megvilágításához essék néhány szó az alábbiakban a brakteátákról. Ez a pénzfajta III. Konrádnál fordul elő (1138-1152). Nagyobb átmérővel készült, mint a korabeli dénárok, különleges tulajdonsága, hogy olyan vékony lapkából verték, amely nem tette lehetővé a hagyományos pénzeken ismert előlapot és hátlapot, hanem vékonysága miatt gyakorlatilag csak előlapja volt. Készítéséhez lényegében vastagabb fóliát használtak. Helytelenül brakteátáknak nevezik azt a nem forgalmi érmet is, amelyet függesztőfüllel együtt - eleve ékszernek készítettek germán területeken. Már népvándorlás kori leletekből ismertek. Ekkor nyakláncon hordták és aranyból készült, német források goldbrakteat néven említik. (Szerepel a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán, de másutt is fellelhető, pl. Halléban). A forgalmi érem verését a birodalom2. kép. Az egyik érem a desztillált vizes tisztításkor