A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - T. Bruder Katalin: Az ozorai lelet füles ezüstkancsójának újrarestaurálása

2-3. kép. Az edény állapota a műhelybe kerüléskor rögzítette a belső tartásra, majd a kiegészítés és az eredeti közt lévő szintkülönbséget elglettelte, végül befestette. Mint említettem, a meglévő, de fel nem ismert feneket nem építette be, hanem a kunágotai korsót mintául felhasználva,

2 fenékszöggel ellátott rekonstrukciót alakított ki a horganylemezből. Abban az időben a korsónak még lényegesen több darabja volt, például épen megmaradt a száj körüli félkör-keresztmetszetű huzalból kialakított gyűrű és a fül is. 1894-ben a fül egyik talpa már hiányzott. A fül egyik talpának a lenyomata mind a mai napig tisztán kivehető az edény oldalán, mégsem illesztették a helyére. A rendelkezésre álló töredékek alapján igen nagy biztonsággal rekonstruálhatta a mester a kancsó fölső részét. Az eltelt évtizedek alatt az edény összetört, igen sok töredéke elveszett. A régészek, Garam Éva és Bóna István, azonosították a leletből az eddig még hozzá nem épített darabokat, s ennek alapján került sor az újrarestaurálásra.

3 Nagy segítséget jelentett, hogy az első helyreállításról maradt fotó, mely felhasználható volt a helyes arányok ellenőrzésében, s a teljesen hiányzó száj rész rekonstruálásában (1. kép). Igen kényes feladat volt a horgany alapra applikált, s mindaddig még a helyükön maradt töredékek leválasztása. Ezt a munkát megnehezítette, hogy az ezüst teljesen átkristályosodott, korrodált, a megtartása teljesen leromlott (2-3. kép). Indokoltnak tűnt egy anyagvizsgálat elkészíttetése. Nemcsak a töredékek feltétlen egy edényhez való tartozásának bizonyítására, hanem egy távolabbi cél-egy jól használható etalon kialakításának megteremtése érdekében is.

4 Négy mintáról készült lézeres anyagvizsgálat: az edény épebb oldalából, applikált oldalából, fenekéből és a füléből.