A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Somlósi Éva: Avar kori sírleletek restaurálásának ismertetése

Avar kori sírleletek restaurálásának ismertetése Az elmúlt 10 évben intenzív régészeti kutatás folyt Zala megye területén. A KisBalaton térségében Szőke Béla és Vándor László régészek vezetésével több népvándorlás kori temetőt tártak fel és a kutatás jelenleg is folytatódik. 1982-ben befejeződött a zalakomári avar temető (közel 600 sír) feltárása. Tudjuk, hogy egy-egy ilyen nagyságú temetőből több ezer sírmelléklet kerül elő. A tárgyak zöme fém. A feldolgozás és a kutatás érdekében döntően fontos minden lelet állagmegóvása és restaurálása. A restaurátort egy nagy temető teljes anyagának restaurálása—konzerválása komoly feladat elé állítja. A régész kutató csak akkor tud teljes képet alkotni, ha minden lelet megfelelően van restaurálva és előkészítve a tudományos feldolgozás számára. A zalakomári avar temető leleteinek restaurálását 1986-ban sikerült befejeznem. Szakmai körökben ismert, hogy a restaurálás kimenetelét, eredményességét döntően befolyásolja a tárgyak kibontása, kiemelése, valamint az, hogy a restaurálás-konzerválás milyen gyorsan kezdődhet el. Tapasztalataim alapján három szempont fontosságát szeretném hangsúlyozni: a restaurátor közvetlen részvétele az ásatásokon; terepmunka és a laboratóriumi munka összefüggései; anyagvizsgálati módszerek fontossága, különös tekintettel a radiográfiás vizsgálatokra. Az ásatás első éve után bizonyossá vált számomra, hogy a szokásos, sírok szerinti sorrendet a restaurálás menetében nem alkalmazhatjuk ilyen nagy mennyiségű tárgy esetében. A kiemelkedő jelentőségű és ugyanakkor könnyen széteső (kristályközi korrózió, - erről később még szó lesz) díszített tárgyak, „mikro in situ" felvett leletek (pl. vödrök, fegyverek, övgarnitúrák), szerves anyagok kibontása, restaurálása nem halasztható sokáig. Későbbre hagyhatók a „tömegáruk" restaurálása, ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy a fémmag nélküli széteső vastárgyak lehetőleg minél gyorsabban fényképezésre, rajzolásra kerüljenek, hogy legalább alakjuk, méretük dokumentálva legyen. (Természetesen a pontos dokumentáció lényeges része a munkának - rajz, fotó, röntgenfelvétel, vizsgálatok leírása, kezelési folyamatok). A tárgyak között megtaláljuk a korai avar korra jellemző típusok sorát (lándzsák, kengyelek, gyöngygarnitúrák), jól elkülöníthetők a hazai és import készítmények, és a kései avar kort datáló leletek (övgarnitúrák, kardok, lószerszámdíszek, fülbevalók, gyöngygarnitúrák). Vastárgyak vizsgálata, kezelése: A temetőnek korai avar, VII. századi részén kettős sírt tártak fel, többféle vastárgy melléklettel (lándzsák, kengyelek, zabiák, balta stb. 545. sír). A női sírban (1. kép) a jobb váll mellett került elő 16 db, korrózióval vastagon borított, 8-10 cm hosszú, 2 cm széles, 1,5 cm vastag, meghatározhatatlan tárgy. Vasaknál a korróziós átalakulás mértéke nagyon változó, az átalakulási termékek ismerete nem elegendő ahhoz, hogy a tárgyról következtetéseket vonjunk le. Ilyen esetekben elengedhetetlenül fontos a tárgyak alapos vizsgálata, mert egy rosszul megválasztott kezelési mód végzetes károkat okozhat olyankor, ha esetleg a vastag korrodált réteg nemesfémberakást rejt. A restaurálásban - ha figyelembe vesszük az általános nemzetközi gyakorlatot - a lehető legjobb, és bizonyos esetekben az egyetlen vizsgálati módszer a tárgyakról röntgenfelvétel-sorozat készítése. Hazai viszonylatban ma még csak kezdeti próbálkozásokról beszélhetünk. Ennek egyik oka, hogy a restaurálással foglalkozó intézmények röntgenberendezéssel és a régészeti tárgyak vizsgálatához értő szakemberekkel nem rendelkeznek. Számunkra egyelőre a jól felszerelt röntgenlaboratórium - úgy tűnik - még elérhetetlen. Ezekről a darabokról radiológus szakemberek segítségével röntgenfelvételek készültek (Központi Állami Kórház). Újabban a felvételek elkészítése előtt képerősítő se-