A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - B. Perjés Judit: Fémkonzerválási problémák a hétköznapok munkájában

jelez. Tapasztalataik alapján nemcsak múzeumi restaurátorok, de a munkánkat segítő korróziós kutatók is hajlanak az új tendencia elfogadására. Problematikus tárgyak esetén elismert magyar restaurátor kollégáim is lényegileg ilyen szellemben dolgoznak. Nem hinném, hogy a fenti információk birtokában azonnal sutba kellene dobnunk kialakult és nem is rossz eszköztárunkat. Még helytelenebb lenne viszont elmenni a konkrét jelenség mellett anélkül, hogy kísérletet tennénk annak megismerésére és tanulságainak megfelelő alkalmazására műtárgyvédelmi munkánkban. Ezért kérem tanult barátaimat és kollégáimat, hogy saját információik és munkatapasztalataik birtokában reagáljanak az elhangzottakra, restaurátori munkánk további eredményessége érdekében. BÁTHY GÉZA Fémkonzerválási problémák a hétköznapok munkájában A közelmúltban felmerült néhány fémkonzerválási problémát szeretném Önöknek elmondani, és adott példák kíséretében bemutatni. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a régészeti éremanyag konzerválását különös gonddal kell végeznünk, elsősorban kormeghatározó szerepe miatt. Az elmúlt hónapokban módomban volt megtekintenem különböző műhelyekben konzervált római bronz éremanyagokat. A feldolgozásukat végző régészek arra hívták fel a figyelmemet, hogy azt tapasztalják, azok az érmek, amelyek le vannak „csupaszítva olyan sárgásrózsaszínűre", jóval hamarabb kezdenek újból korrodeálódni, mint a természetes vagy mesterséges patina réteggel rendelkező érmek. Az elmúlt öt év anyagát vizsgálva kiderült, hogy azoknál, amelyek Selekton B

2 oldatával lettek tisztítva, a romlás 20-40% között van, amelyek elektrolízis útján, csak 2-3% átlagban. A tisztítás után mindegyik valamilyen műanyagbevonattal lett ellátva. Természetes, hogy ilyen tisztítási módok alkalmazása csak jó megtartású érmek esetében lehetséges. A képeken is jól látható, hogy a Selecton B

2-ben kezelt érmek felülete sokkal kráteresebb, szivacsosabb, mint a másikaké. Egyedi, mechanikus, desztillált vizes tisztításra - mint korábban a Nemzeti Múzeum Éremtárában végeztek - sajnos, az eljárás időigényessége miatt aligha van módunk. Egy szóval sem állítom, hogy az egyik eljárás jobb vagy rosszabb a másiknál! Csak az a kérdés merül fel bennem ezek után, hogy a ma éremanyaggal foglalkozó restaurátoraink közül hányan vannak, akik nemcsak a fémtisztító vagy konzerváló receptet ismerik, hanem megfelelően tudják azt alkalmazni is? Egy alkalommal beszélgettem egy képesítés nélküli kollégával, aki egy éve dolgozott már mint restaurátor, egyedül a múzeumban. Arról akartam meggyőzni, mennyire szükséges, hogy ismereteket szerezzen kollégáitól, mert ez igen-igen fontos a mi szakmánkban. De elég hamar belém fojtotta a szót a válaszával. - „Neki nincs problémája, mindent meg tud oldani, mert a restauráláshoz szükséges receptet ki tudja olvasni a „Műtárgyvédeleméből. - Bízom benne, hogy a jelenlévők közül senki sem osztozik ilyen egyértelműen a restaurátor véleményében. Annak ellenére, hogy magam is sok éve olvasója vagyok a Műtárgyvédelem köteteinek, azért én még ma is nemegyszer többszöri konzultáció után kezdek