A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS - Csorba Csaba: Marjalaki Kiss Lajos - Miskolc város történetének kutatója

kordhosszúságú idő (26 év) alatt gereblyézte össze Szendrei János. Terjedelmével nem állt arányban az értéke, de ez a tény csak a szűkebb szakmai közvéleményben tudatosult. A századfordulón alakult múzeum felbecsülhetetlenül sokat nyert azzal, hogy olyan ember került munkatársai közé 1901-től, mint Leszih Andor, aki 1905-1950 között vezette az intézményt. Már a kezdeti években olyan tekintélyre tett szert a létesítmény, hogy a miskolci és borsodi családok, testületek szinte versengve helyezték el gyűjteményében ajándékképpen vagy letétbe történeti értékű irományaikat. Eközben azonban a város levéltára, a közigazgatás nemtörődömsége miatt nedves helyiségekben dohosodott, s a kutatás legelemibb feltételeit sem biztosították. Mi több, szakképzett, függetlenített kezelője sem volt. Joggal fakadt ki Leszih Andor 1905-ben: Míg az újonnan alakult múzeum minden erejével azon van, hogy gyűjtögesse a homokszemeket, a kövecskéket Miskolc történetének az épületéhez, addig a hatalmas téglák, amelyek ehhez az épülethez kellenének, a nemtörődömség miatt pusztulnak a város levéltárában.

2 Változás csak akkor következett, amikor Nyíry Dániel került 1909-ben levéltárosként a városhoz. Miskolc ekkor nyerte el a rendezett tanácsú városi rangot, s ez azzal járt, hogy levéltári kérdéseit is rendeznie kellett. Borsod megye levéltára sem volt a városénál sokkal jobb helyzetben. 1909-ben eltávozott irodalmárkodó tudós allevéltárnoka, Miskolczy-Simon János, aki Szendreinek is sok adatot gyűjtött monográfiája befejező részéhez. Jól képzett kutató-levéltáros azonban csak 1930-ban került a megyéhez, Klein Gáspár személyében, aki 1959-ig vezette az intézményt. A jogakadémián, elsősorban Bruckner Győzőnek köszönhetően, erős volt a történeti vonal, csakhogy általában vagy felvidéki, vagy országos témákkal foglalkoztak, Miskolcot valahogy csak kényszerű és átmeneti „telephelynek" tekintették. Leszih Andor, Nyíry Dániel és Marjalaki Kiss Lajos nagyjából egy korosztályhoz tartoztak. Mindhárman széles érdeklődési körűek, így nem csoda, hogy néhány év alatt egymásra találtak. A múzeum már akkor is kutatóhelynek számított, a levéltár feltételei ennél mostohábbak voltak, s még inkább kevés ideje jutott a búvárkodásra egy polgári iskolai tanárnak. A történész-régész „triumvirátus" - kiegészülve a szintén tehetséges történész Leveles Erzsébettel - hozta létre és tartotta fenn a Történelmi és Régészeti Közlemények c. folyóiratot, amely a város Hivatalos Értesítőjének mellékleteként 1926-1928 között három évfolyamot ért meg.

3 A vidék történettudományi jellegű periodikái között kétségtelenül a legszínvonalasabbak közé tartozott, magasan felülmúlta szakmai szint tekintetében például a nagy hagyományú szomszédos megye, Zemplén folyóiratát, az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez c. 1896-ban indult orgánumot. A gazdasági válság pénzügyi nehézségei söpörték el egyébként mindkettőt 1928-ban. A folyóiratban, amelyet közösen szerkesztett Leszih Andor és Nyíry Dániel, jórészt Árpád-kori kisebb lélegzetű tanulmányokkal jelentkezett Marjalaki. Egy akkor megjelent történelmi atlasz ürügyén vitába is keveredett, melynek során a fölényeskedő fővárosi „szakembereket" kioktatta a történeti térképkészítés néhány olyan alapelvéről, amelyek máig is igazak. S ezt megemlítve, feltétlenül utalnunk kell arra, hogy kutatásaiban mintaszerűen ötvözte földrajzi képzettségét a történetivel. Rendkívül érdekelték a helynevek, a topográfia, általában az események helyszíne. Olyan komplex módszerrel dolgozott, amely még a mai történész generáció számára is mintaszerű. Szendrei monográfiája után 1929-ben nyílik először lehetőség Miskolc története összefoglaló áttekintésére a Halmay Béla és Leszih Andor szerkesztette Miskolc kötetben.

4 Ebben Leszih rövid régészeti áttekintése mellett a város 1878-ig terjedő történetét Leveles Erzsébet írta meg, s a közelmúltat, az azt követő idők történetét az újságíró Sassy Csaba. Marjalaki egy történeti-statisztikai fejezet megírására kapott lehetőséget