A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE - Losonci Miklós: Nemes Lampérth József finom kubizmusa

1. kép. N. L. J.: A ravatal (Bertalan Vilmos felvétele) és a meredek kaptatón elérhette csúcsait, frissen új felismeréseit. Nem parttalanná, hanem tággá, nyitottá, szabaddá dúsította realizmusát. Igaz, vannak elődei, még inkább kortársai és utódai, s ebben a szépséggel vívott igazságkutatásban művészete erős sziget. A Nyolcak egyik fontos elágazása, szintén főág, nem „fényes elszigeteltség", nem magányos rejtekhely, hanem felfedezhető és használható képforrás, starthely ma is. Igaz, Nemes Lampérth József egy-két festői gondolatot tár fel csupán, de azt hiánytalanul, végérvényesen megoldotta. Nem a csapongás, hanem a maradéktalan összpontosítás lett az osztályrésze, a szellemi ébrenlét, mellyel testesítette műveiben az uszály, a gyár, a kaktusz, a női forma belső dinamikáját, annak indukált szépségét. A dráma mindig bomlástermék, mert a harmónia megszűnését jelenti, - Nemes Lampérth József drámai hangvételű, tartalmú képei nem a bomlást, hanem az újra teremtődő tiszta erőt és egyensúlyt hordozzák, ez a különlegességük. Pusztulás helyett szilárdul az, ami érdemes a megmaradásra, - festészetté az élet. A magány mélysége ez, a depresszió természetes állapota, melynek eredője a kor gyilkos durvasága és a lelkület érzékenysége. Mindazonáltal ez a képi együtthatókban, Csontvárytól és Gulácsytól eltérően, nem érzékelhető. Az erővonalak színes rendjében nem is látjuk a világ és a festő kataklizmáját, annyira a mű gyökérzete és lombosodása uralkodik a fogalmazás vizuális tőmondataiban. Fukar beszédű festő, - tántoríthatatlan a lényeglátásban, erős irány önmagunk építésében. Egytagú képi kinyilatkoztatás, emelkedett