A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ethnologica Slavica Tom. XIV. (Kotics József)

Ethnologica Slavica Tom. XIV. Slovenské Pedagogické Nakladatel'stvo. Bratislava, 1985. 127 p. Az Ethnologica Slavica 14. kötete 5 tanulmányt és 4 könyvismertetést foglal magában. A bevezető tanulmányban - a sorozat szerkesztője -/. Podolák az összehasonlító szláv néprajzi kutatás előtt álló feladatokat veszi sorba. (Urgent Tasks of the Comparative Slavic Ethnology.) A kutatandó problémák között az első helyre teszi a szláv ethogenezis kérdéskörét. Időszerű, sürgető feladatnak tartja az egyes szláv népek etnogenezisének kutatását, a szláv nemzetek etnikai konszolidációjának vizsgálatát a kapitalizmus időszakában, valamint az etnokulturális folyamatok feltárását a szocializmusban. A szlovák hangszeres népzene etnikai sajátosságairól írt tanulmányt O. Elschek. (Die ethnischen Besonderheiten der slowakischen instrumentalen Volksmusik.) A kottamellékletekkel és fényképfelvételekkel gazdagon illusztrált írás kitér a hangszeres népzene fogalmának körülhatárolására, a hangszeres népzene kutatására. Részletesen ír a szlovák kürt- és trombitajelekről, a fuvoladallamokról, a dudálásról és a citerálásról, valamint a hangszeres együttesekről. A magyar kutatók érdeklődésére mindenképpen számot tarthat M. Pariková tanulmánya a gabonaaratás hagyományos eszközeiről a szlovák-magyar határterületen. (Traditionelle Gerate bei der Getreideernte im slowakisch-madjarischen Grenzgebiet.) A kérdéskört Dél-Szlovákiában, közelebbről az egykori Gömör és Hont vármegyék falvaiban vizsgálja, a falvakat azonban sajnos nem nevezi meg. Megismerhetjük a különböző aratóeszközök (sarló, kaszasarló, kasza) megnevezésében, formájában, funkciójában, a hozzájuk kapcsolódó munkamódszerekben található eltéréseket és egyezéseket. Etnikus eltérések az aratóeszközök formájában és a munkamódszerekben nem mutathatók ki. A mezőgazdasági terminológia elemzése azt mutatja, hogy az egyes eszközök, illetve munkafolyamatok megnevezésében erős a kölcsönhatás a két nép között. Figyelemre méltó megállapítása a szerzőnek, hogy a vizsgált terület déli része alföldi jellegű, ennek ellenére a gabona kaszás aratása során a szálas gabona szénamódra való kezelése nem elterjedt forma. Erre a tényre alapozza a szerző azt a vélekedését, mely szerint a honti és a gömöri terület nem az alföldi, hanem a kárpáti kultúrterülethez tartozik, függetlenül az etnikai struktúrától. K. Kucerová tanulmányában az etnikai struktúra változását elemzi a 15-18. században, Szlovákiában. (Die Entwicklung der ethnischen Struktur in der Slowakei im 15-18. Jahrhundert.) A rendkívül bonyolult folyamatot a szerző történelmi beágyazottságában vizsgálja. Részletesen olvashatunk a vlach kolonizációról, a szerbek bevándorlásáról, a horvát kolonizációról, a cseh és morva menekültekről, a rutének beköltözéséről, valamint a magyarok bevándorlásáról Szlovákiába. Az egyébként igen tárgyszerű, alapos tanulmányban zavaró, hogy a szerző a mai államhatárokat visszavetíti a korábbi évszázadokra, és történeti vizsgálódása során ezt tekinti viszonyítási alapnak. A kötet zárótanulmánya J. Podoláknak a Nyugati-Kárpátok pásztorkultúrájának eredetéről szóló munkája, amely előadás formájában 1983 októberében Mátrafüreden a 12. nemzetközi „Ethnologia europaea" konferencián hangzott el. (Ursprung der Hirtenkultur in der Westkarpaten.) A szerző elsősorban a szlovákok lakta területen vizsgálja a pásztorkultúra eredetét és fejlődését. A kötet a szlávok néprajzával és történetével foglalkozó munkák ismertetésével zárul. KOTICS JÓZSEF