A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)
MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Ujváry Zoltán: Megnyitó Holló László balladaillusztrációinak kiállításán a Gömöri Múzeumban
Megnyitó Holló László balladaillusztrációinak kiállításán a Gömöri Múzeumban Többszörös öröm és megtiszteltetés számomra, hogy most itt a Gömöri Múzeum rövid történetében egy jelentős eseménynek lehetek a részese. Mindenekelőtt azért öröm, mert az általam nagyon tisztelt, becsült és szeretett Holló Lászlóra, a tisztelők és barátok Laci bácsijára, a Kossuth-díjas kiváló festőművészre emlékezhetünk itt, születése 100. évfordulójának évében, egy olyan ifjú intézményben, ahol most voltaképpen nemcsak egy kiállítás nyílik, hanem e táj népi kultúrájának emlékei idéződnek fel azokon az illusztrációkon, amelyeket Holló László készített, kifejezve tiszteletét és megbecsülését a gömöri nép iránt. Engedjék meg, hogy megnyitó gondolataim is e körben maradjanak, hogy Holló László szemén és szívén át a balladák világáról szóljak úgy, ahogy ő élte át, ahogy Benne megjelent és rajzzá formálódott. Ahhoz, hogy egy művész meggyőző ábrázolást nyújtson, azonosulnia kell megjelenítendő alakjaival, bele kell helyezkednie egy korba, egy sajátos szituációba, embertípusok lelki állapotába, és mindezek nyomán kiragadni azt a mozzanatot, amelybe belesűríti a jelenség, az eseménysor egész lényegét. - Amíg az írónak, zeneszerzőnek lehetősége van a téma bővebb kifejtésére, a festőművésznek csak egy jelenet jut gondolatainak a megjelenítésére. Különösen nehéz ez, ha a művésznek mintegy megbízásra megjelölt témára kell komponálni. Ilyen vállalt feladat volt a balladák témaköre. Természetesen, nem helyes itt sem a „vállalt", se a „feladat" fogalom. Az előzmények megvilágítják az itt látható rajzok születését. A sors abban a szerencsében részesített, hogy Holló László közelségében lehettem 1964-től élete nyugtáig. Azokban az években kezdtem el, illetőleg intenzívebben újra kezdtem a néphagyományok, különösképpen a népköltészet kutatását. Gyűjtőútjaimról visszatérve elmeséltem élményeimet. Beszámolóimat mindig érdeklődéssel hallgatta, s egy alkalommal, amikor az al-dunai székelyektől tértem vissza, az ott felvett anyagomból bemutattam Neki egy válogatást. Érdeklődése és kérdései nyomban mutatták, mily közel áll Hozzá a népköltészet világa. Az a társadalom, amelynek a közegében földművesek, szegény emberek élete, múltja, története teli feszültséggel tárul elénk. Ez iránti érdeklődését Holló László egész élete munkássága példázza! Festményein a magyar parasztság élete balladai tömörítéssel jelenik meg. Magányos tanyák, földbe süppedő viskók, szomorúan álldogáló gémeskutak, tehenet, kecskét vigyázó parasztlányok, szikárrá aszott földművesek, a „magyar ugaron" gebévé soványodott lovak, tenyérnyi földjén szántó parasztok, a betevőért izzadó aratók, kaszások, mind-mind képben megelevenedő ballada. Voltaképpen Holló László egész életében balladát festett: Koppány tragédiáját, a krisztusi végzetet, az ember elmúlásának