A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: Fejezetek a miskolci Földes Ferenc Gimnázium történetéből. Gazdag iskola

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK Fejezetek a miskolci Földes Ferenc Gimnázium történetéből Gazdag iskola Ezt a címet Horváth József újságíró adta a Köznevelés 1954. szeptember 15-i számában megjelent cikkének, amelynek a bevezetőjében a következőket írja: „Ebben az írásban gazdag iskoláról lesz szó: a miskolci Földes Ferenc általános gimnáziumról, az ország egyik legnagyobb középiskolájáról. Nemcsak azért gazdag ez az iskola, mert benne az arányok szokatlanul nagyok - nevelőtestületének 43 tagja, és 23 osztályának 850 tanulója van -, s nemcsak azért, mert korszerű berendezése, 23 jól felszerelt tanterme, számos szertárának bőséges anyaga, vagy párját ritkító könyvtára van, nem is csak azért, mert már az első futó pillantás a gazdagság benyomását kelti, - pompás épületüket mintegy ezer cserép virág, ugyanennyi kép, sok függöny és szőttes ékesíti. - Mindezeknél is gazdagabb az az élet, mely az iskola falai között lüktet."

1 A miskolci Földes Ferenc Gimnázium a város két fiúgimnáziumának, a volt református gimnázium és a volt katolikus gimnázium 1953-ban történt egyesítésével alakult. Amaz 425 éves, emez 255 éves múltra tekint vissza. Az egyik a reformációnak, a másik az ellenreformációnak a szülötte volt. Más célok felé, de nem ellenségesen haladtak, az államosítással külön útjaik közös útba torkolltak, - maradandó értékeiket magukkal hozva - tértek rá az új útra, és összeforrtak egy testté. Az államosítás az iskolák életében is olyan nagy fordulatot jelentett, mint a gazdasági élet területén. Az iskola nem külön zárt világ többé, amely megcsontosodott elvekkel, ólomlábakon követi a fejlődés irányát, felveszi ugyan lassan a nagy átalakulások rezgéseit, de a maga sajátos törvényeivel és szellemével mégis viszonylagosan elszigetelődik az élet egyéb területeitől. A felszabadulással és az államosítással az élet betört az iskola falai közé is, magával hozva a munkának a csodálatos lendületét, amely lehetetlenné tette, hogy az iskola csak cammogva haladjon az új célok felé. Aki egy-egy iskola történetét írja a felszabadulás után, az az ország történetét is írja egyúttal, mert ebben a mikrokozmoszban ugyanaz játszódik le kicsiben, ami nagymértékben az ország minden más területén. Évekkel odakerülésem (kinevezésem) előtt, 1949-ben a volt katolikus, akkor állami Fráter György Gimnázium épületét Miskolc új létesítménye, a Nehézipari Műszaki Egyetem kapta meg. így a gimnázium testülete 1949-től a volt Evangélikus Tanítóképző épületében tanított, meglehetősen nyomorúságos körülmények között. Iskolánk a második világháború előtt is nagy intézmény volt, gazdag felszereléssel. Ennek a bőségnek csak a roncsai maradtak meg a háború után, és még ezek sem voltak kamatoztathatók a tanításban, mivel az új környezet szűk volt, a régi méretekhez képest. A szertárak megmaradt anyaga hely hiányában rendezetlen volt, a tanári könyvtár is csak a legszükségesebb segédkönyveket tudta a testület rendelkezésére bocsátani, az *Részlet a Hivatásból tettem című visszaemlékezésből