A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE A sátoraljaújhelyi temetőben helyezték örök nyugalomra Nemes Lampérth Józsefnek, a XX. századi magyar művészet egyik nagy hatású mesterének tetemét. Mindössze 33 évet élt. Sorsa csupa küzdelem, heroikus fellángolás és bukás: erre késztette kora, az első világháború, melynek szenvedő hőse, és az 1918-19-es forradalom, melynek egyik művészeti exponense volt, továbbá a bukás és az emigráció kiábrándult atmoszférája. Gyermekkorából csak a küzdelmes megélhetés nyomasztó emlékeit hozhatta magával. Volt lakatosinas, majd az iparrajziskolán tanult. Ezután az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Húszéves korában már kiállító művész volt, akire felfigyeltek az újjáformálódó, új utakat kereső magyar művészet úttörői. A magyar expresszionisták, a Nyolcak művészcsoport ebben az időben már szakított a természetfestés harmonikus világával, és a zaklatott kor feszülő erejének kifejezésére új, drámaibb formákat kerestek. A Nyolcak expresszív világa Nemes Lampérth művészetében a tettrekész forradalmi indulat kifejezési formájává vált. A művészettörténet ezt az irányzatot aktivizmusnak nevezi, vagyis egy olyan kísérletnek, amely a művészetet - a korábbi gyönyörködtetés helyett - tettekre kész, társadalmat alakító tevékenységnek kívánta felfogni. Nemes Lampérth hamarosan az egyik vezéregyénisége lett az aktivizmusnak. Huszonegy éves korában már teljesen egyéni festői világot épített ki. Ennek a kifejezési formának alapeleme a látvány szerkezetét kutató és megmutató rajz. Számára a vonal a természetben fellelhető foltok, síkok és egymással konfrontáló formák együttesének megismerésére és megmutatására szolgál. A vonalnak újfajta funkciója lett: közvetíteni az alkotó indulatait, hogy a nézőt a mű elkészülést folyamatának részesévé tegye. Nemes Lampérth ezt a fajta ábrázolási lehetőséget olyan magas fokra fejlesztette, hogy ez az ő működése óta a grafika önálló kifejezési eszközzé nemesedett. A rajz nála egyenrangú értékű a festészettel. Különösen áll ez nagyméretű tus festményeire, amelyeket néha barnás és narancsos tónusokkal gazdagít. 1912-ben festette fő művét, amely a ravatalon fekvő apját ábrázolja. A fekete háttérből elővillogó színek dinamizmusát fokozza egy sajátos bordázott-vonalkázó festésmód, mely Van Gogh képeinek felületeire emlékeztet. Ez a rögtönzésszerű festésmód kiküszöböli a téri mélységet, és ornamentális jellegű dinamikát hoz létre. A festmény egyedülálló remekmű: nem sorolható sem az expresszionizmus kategóriájába, sem a konstruktivista felfogásba. Monumentális látomás, egy soha el nem készült falkép részleteként értékelhető. Ez a kép azt bizonyítja, hogy zseniális fiatal alkotója a monumentális művek festésére hivatott. Hasonló benyomásokat kaphatunk nagyméretű aktfestményeiről, melyek a magyar aktivizmus kiemelkedő teljesítményei. Az első világháború kitörése előtt egy évet tölthetett Párizsban, de a kortárs francia törekvések megismerése semmit nem változtatott stílusán. Mint annyi más avantgardista művész életpályáján az övét is tragikusan befolyásolta