A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Ferenc: Észak-Magyarország vásárra utaló helységnevei
mítva 23. Ezek közül való tehát Bodrogszerdahely régi, Szerdahely névalakja is. Érdekes módon mégis Kétszerdahely alakban bukkan fel először: 1329: item possessiones Keth-Zeredahel scilicet superior et inferior 11 , majd ritkább változatként később is: 1350: Zeredahel 12 de 1355: KetzeredaheP. A Két- előtag arra utal, hogy a falu két részre oszlott. Ennek meg is volt a reális alapja, hiszen a lakosság már a középkorban is magyar és orosz nemzetiségiekből állt. Nagyon valószínű tehát, hogy a heti vásárokat is különkülön, más-más helyen tartották 14 . Érdekes viszont, hogy párhuzamos (orosz nyelvű) névalak nem maradt fenn az írásbeliségben. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a szerda előtag maga is szláv jövevényszó, így az esetleges orosz elnevezés nem jelentett nyelvi differenciációt; másrészt a nem latin névváltozatokat nemigen rögzítették még ebben a korban. A település 1358-ban adatolt névváltozata, Wasarus ZerdaheP csak megerősíti a korábbi adatok valódiságát, ti. hogy a vásártartó helyek csoportjába tartozik. Mivel azonban a vásártartásra való kétszeres utalás fölöslegesnek bizonyult, ez a névváltozat igen rövid életű volt, annyira, hogy vele egyidejűleg már az Egyházasszerdahely névalak is felbukkan: 1358: Eghazas Zerdahel u \ Létrejöttét egy akkor minden bizonnyal új névadási indíték, a templommal való rendelkezés ténye motiválta. Az egyházas- előtag vagy -egyháza utótag hasonló okból való felvétele egyébként tömegesen jelentkezik ekkor, és épp ezért csökken az ilyen típusú nevek differenciáló funkciója. A Zemplén megyei Szerdahely Egyházas- előtagjának megkülönböztető szerepére egyébként sem volt szükség tartósan, mert a megyében nem fordult elő több Szerdahely nevű település. A napnév + -hely típusú, de különösen a szerda + -hely és csötörtök 4- -hely alakú nevek tömeges felbukkanása a XIV. sz. elejétől a XV. sz. közepéig jellemző. Ezt követően már nem keletkeztek vásár napjára utaló helységnevek. Nem meglepő tehát, hogy a Zemplén megyei község évszázadokig megőrizte Szerdahely alakját. A XIX. sz.ban viszont, amikor a gazdasági élet gyors ütemű fejlődése szélesebb perspektívát nyitott az egyes ember tájékozódása számára; minden olyan helynévnek, amelyből még több is volt az országban, megkülönböztető jelzőt adtak a hatóságok. Differenciáló előtagként leggyakrabban a földrajzilag közel eső folyó nevét használták föl. így történt ez Szerdahely esetében is: 1851: Bodrog-Szerdahelyi. E név máig is él a település lakóinak névhasználatában. A szlovák nyelvű hivatalos elnevezése a magyar eredetinek a fordítása: 1933: Streda nad Bodrokom 1 *, szó szerint: Szerda(hely) a Bodrog fölött. Rimaszombat A Gömör megyei (ma csehszlovákiai) város első előfordulása 1264-re tehető 19 . Bár az adat későbbi átírás eredménye, az évszám valószínűségét maga a névtípus igazolja. A vásártartásra utaló helységnevek felbukkanásának időrendje ugyanis a történeti Magyarország egészét véve arról tanúskodik, hogy a napnév utótagú vásáros nevek a XIII. sz.-ban tűnnek föl nagyobb számban. Az ide tartozó 7 településnévből a következők szolgálnak bizonyságul: 1299: Borsked 10 ; 1233: Choldkuedde 21 ; 1221: Tardoskedde 22 . A további három név nagyobb időbeli szórtságot mutat (14-15. sz.). A város első, korabeli írásos említése 1321-ből való: Ryma Zumbath 23 . E névalak változatlanul megmaradt egészen a XVIII. sz. végéig, csupán a helyesírásban térnek el egymástól a különböző időből származó adatok: 1334: Ryma-Zombat in C. Hontensi itt már városként szerepel! 24 ; 1447: Rimazombath 2-; 1456: Rymazombath 2b \ 1528: Rimasombat 21 . A város nevében mindvégig szerepel a Rima- előtag, amely a folyó völgyében való fekvését jelöli. E korból való hasonló névalak létének igazolására vö. 1348: Murazombata 2 *. A név utóéletében bekövetkezett változásról csak kései, 1808-ból származó adatok tanúskodnak. Eszerint akkor már kettős, sőt hármas névalak is élt egyidejűleg: Rimaszombat, Stephanopolis lat., Grósz-Stefelsdorf g., Rimavicza h., Rimawica s., Rymawia-Sobota s. 29 Latin és német neve minden bizonnyal a tatárjárás után egyesülő
