A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A Gönc melletti pálos kolostorok

tői ne szedjenek adót! 1384. június 2-án Mária királynő a gönci, regéci és boldogkői várnaggyal és alvárnagyaikkal tudatja parancsát, mely szerint e kolostor szőlőiben termett bor után kilencedet, malomházuk után collectât, vagy cenzust nem szedhetnek, a pálosokat meg kell tartani és védeni régi jogaikban. 1406. december 31-én Kassán kelt oklevelében Zsigmond ismét megparancsolja a regéci várnagynak, hogy a Gönc közelében levő Szűz Mária kolostor, az ezzel szomszédos Fülöp és Jakab apostolokról nevezett, valamint a Szent Katalin kolostor pálosaitól borkilencedet vagy hegyvámot, s élelmükből vámot szedni ne merjenek! Ugyanaznap és ugyanott egy másik oklevélben meghagyja pálos kolostorok szőlőiben termett bor utáni hegyvám vagy terragium szedésének tilalmát Telkibánya városnak is. Az előbbi oklevelek előírásait Zsigmond a Visegrádon 1419. április 24-én kiadott oklevélben is megismétli, megerősíti. 1428. május 8-án Telkibánya város tanúsít egy végrendeletet, amely Szűz Mária tiszteletére ajánlott gyertya- és lámpagyújtás kötelezettségére vonatkozott és amelynek megváltására a kolostornak 15 kötélnyi (funes) földet adtak, továbbá más földek birtoklását is megerősítették. 1429-ben Miklós megyéspüspök felszentelte a kolostor szentélyét a főoltárral és a Szűz Mária oltárt Oculi vasárnapja (febr. 27.) előtt és búcsút engedélyezett neki. 1438. május 22-én a gönci és a telkibányai, valamint a ruszkai plébánosok tanúsítják, hogy Cuprer (Kuprar) György telkibányai polgár egy falurészt, szőlőjét, malmát - bizonyos megkötésekkel és misemondások fejében a kolostorra hagyja. 1446. szeptember 19-én és 20-án Pelsőci Bebek Imre erdélyi vajda és Pelsőci Bebek (Detre) nádor fia László a Gönc mezővárosában a Bányapataka folyón levő malomrészüket a kolostornak adományozzák. 1450-ben több oklevél foglalkozik a Telkibánya mezőváros déli szélén még Lajos király engedélyével épített ispotály, a Szent Katalin egyház kegyurasága, a hozzájuk tartozó szőlők, rétek, malom, más fekvőségek átruházásával a kolostor javára, meghatározott kötelezettségek rögzítése, majd a beiktatás elvégzése ügyében. Az ispotály létesítésével, a támogatókat és segítőket meghatározott ünnepeken való megjelenésük alapján megillető búcsúkkal már 1367-69. években is több oklevél foglalkozott. 1459ben újabb kúria, telkek, fürdő, malom és más malomhelyek adományozása történik. 1464-ben a kolostor templomát hét oltárával együtt János moldvai püspök áldotta meg és 40 napi búcsút engedélyezett neki. 1471. március 6-i budai oklevelével Mátyás király utasítja a környékbeli várnagyokat, Gönc és Telkibánya bíráit, hogy a Pros Lőrinc és Gerewen György által a kolostornak adott rétek, kaszálók és szőlők után hegyvámot, kilencedet és collectât se nevezettektől, se familiárisaiktól ne követeljenek, azokat elengedi. 1471. március 7-én Mátyás király megismétli a Szent Katalin egyházzal, tartozékaival kapcsolatos adomány jóváhagyását és a beiktatásra vonatkozó utasítást. 1472. május 22-én Mátyás király a kolostor panaszára a gönci polgárok által engedély nélkül épített malom lerontását rendelte el. 1485-ben, a leleszi konvent oklevele szerint Bolczi László, néhai Eszényi Pyke Miklós fia 200 Ft-ért eladja egész zadai birtokrészét, mely egykor Pyke Miklós tulajdona volt örökjogon. Ugyanez évben Zápolyai Imre a szántói Sátor-hegyen levő szőlői kilencedét hagyja a kolostornak; hasonlóan Mátyás király is. Ezt követően már csak 1507-ből ismeretes egy oklevél, mely egy, Karos községben levő birtokréssel kapcsolatosan intézkedik a kolostor javára. 1513-ban a Bányapatakán levő malom romosságát említik, s különböző helyeken ezt követően már egyre inkább csak a pusztulásról hallhatunk, olvashatunk. Már a mohácsi vész évében tíznél több pálos kolostor esett a török pusztításnak áldozatául, míg a mi vidékünkön a következő évtizedekben Zápolyai János és Ferdinánd