A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Sz. Kállay Ágota: Előzetes beszámoló a füzesabony-pusztaszikszói gyümölcsös területén végzett leletmentéstől

Előzetes beszámoló a füzesabony-pusztaszikszói gyümölcsös területén végzett leletmentésről A lelőhely a községtől Ny-ÉNy-ra található, a Laskó-patak egykori medrének magas partján, amely a megtelepedésre igen alkalmas volt. 1983-ban a helybeli állami gazdaság parképítéshez földet hordott el; Bernáth László füzesabonyi leletbejelentőnk értesítette az egri Dobó István Vármúzeumot, s jelentette, hogy a földben elszíneződések, gödrök nyoma látszik. Szabó József végzett ekkor egy kisebb leletmentést, amelynek során egy, az i. sz. IV. század első felére keltezhető, mellékletekben gazdag kora népvándorláskori sír, ugyanebből az időszakból származó hulladékgödrök, valamint egy, a középső neolitikus alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozó szemétgödör anyagát tárta fel (1. kép). Ugyanebben az évben kiirtották a gyümölcsöst, s felszántották a területet. A felszínen ekkor a neolitikus AVK, a rézkori bodrogkeresztúri kultúra, valamint bronzkori és népvándorláskori edénytöredékeket találtunk. 1984 október-novemberében, majd 1985 augusztus-szeptemberében végzett leletmentésünk során 145 m

2 felületen újabb 13 objektumot és két sírt tártunk fel. A 12. sz. gödör az Árpád-korra keltezhető, a többi (13-24. sz. objektumok) pedig az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának több időszakából származó leleteket tartalmazott. A legérdekesebb és időben egyben a legkorábbi az a 7,1 m átmérőjű, nagyjából kerek alaprajzú objektum, amelynek felszíntől mért mélysége 180 cm, az altalajba mintegy 60-65 cm-nyire mélyedt. Alja eléggé egyenetlen; ezt - a metszetfalak tanúsága szerint - nagyjából vízszintesre alakítva feltöltötték. Ebben a legalsó rétegben egy vastag falú, hordó alakú edényt és néhány edénytöredéket találtunk. Noha biztosan cölöplyuknak meghatározható mélyedéseket nem találtunk, a megfigyelések alapján nem zárható ki az sem, hogy a 19. sz. objektum ház volt; talán felmenő fal nélküli, sátortetős, egyszerű kis kunyhó. Ez azután idővel elpusztulhatott, akkortól hulladékgödörként használták. A helyenként 40 cm vastagságú betöltődésből igen gazdag kerámiaegyüttes, állatcsontanyag, kő- és csonteszközök, idol- (?) vagy oltár(?)lábak, agyaggyöngyök kerültek elő. Az edénytöredékek között volt néhány festett is: jellemző a perem alatti barna sávos festés, illetve a bekarcolt vonalakat két oldalról kísérő, ugyancsak barnás sávos festés, valamint egy darabon a vonalközt kitöltő piros festés. Ezek a leletek a klasszikus AVK időszakából származnak, s a Tiszavasvári-Keresztfal lelőhely anyagával mutatják a legszorosabb rokonságot. Az AVK késői szakaszában, a szilmegi-szakálháti csoportok idején ismét építettek itt egy házat, amely - a nagyszámú paticsdarab alapján - leéghetett, s amelynek egyik cölöplyukát a metszetfalban megtaláltuk, s ebben a Füzesabony-Kettőshalomról származó arcos töredékhez hasonló darab is előkerült (de ez nem az arcot ábrázolja). Ennek a késői AVK-településnek a pusztulását több megfigyelés is alátámasztja: az előző évben feltárt 14. és 17. sz. objektumot erősen átégett felülete jelezte, s az idei leletmentés