A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A Gönc melletti pálos kolostorok

közlések, melyek a későbbi útikalauzok egész soránál eredményeztek téves datálásokat. így Göncz-ce\ kapcsolatosan: „A község határában fekvő Dobogóhegy keleti oldalán fekszenek az 1525-ben a pálosok által csúcsívesen épített kolostor romjai és fölötte az Omodevár, amelynek azonban már csak néhány faltöredéke áll fenn. (E kötet a 330. oldalán egy kisméretű képen be is mutatja a gönci pálos kolostor romjait.) Ez a monográfia (a 285. oldalán) ír a göncruszkai pálos kolostorról is: „A ruszkai hegyen, a régi országút mentén elterülő erdőben egy Pálos-kolostor romjai láthatók, melyek közül egy Somoskút nevű forrás csergedez elő." A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és emlékkönyve

12 közli ugyan a 93. oldalon a gönci pálos zárda romjainak képét, azonban szövegben csak ennyit említ, Göncről írva: „Nagy Lajos 1349 körül két pálos kolostort emel: a felső a »B. Sz. Maria«, az alsó »Sz. Katalin« tiszteletére emelt templommal (1319-ben). Schwendi Lázár 1541-ben lerombolta." Göncruszkánál: A szőlőkön felül a Borsó-hegy tövében Ruszkai Péter mester szt. Katalin tiszteletére pálos monostort épített. A kolostor a vallási villongások idejében elpusztult. A vízvezetés és a kővel kirakott halastónak romjai most is láthatók." 1926-ban Iványi Béla, Göncz szabadalmas mezőváros történetéről írva

13 már felhívja a figyelmet, hogy „A gönczi és göncruszkai kolostorokat az írók rendszerint összecserélik. A gönczi kolostort régebb, a göncruszkait csak a XV. század elején kezdik emlegetni." Reámutat egyes tévedésekre: „pl. Kürcz (Kürcz Antal: A magyarországi pálos rend története. Bp. 1899. - a cikkíró kiegészítése -) munkájában a 122. lapon „A szent Katalin tiszteletére épült kolostor Gönczön alapítva Nagy Lajos király által." Kemény Lajos is írja (Abaúj-Torna vármegye története c. művében, a 119-120. oldalon), hogy „. . . a gönczi boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt pálos kolostort összezavarjuk a Göncz-Ruszka melletti Szent Katalin pálos kolostorral...". „Igaz, hogy a gönczi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostort Nagy Lajos alapította, de nem 1371-ben, hanem nyilván jóval előbb, mert 1371-ben Nagy Lajos Fónyon jártában, Bebek György és Péter bán előadására a gönczi pálosoknak a Gönczön átfolyó patakon egy malom építésére ad engedélyt, tekintet nélkül Göncz lakóinak esetleges ellentmondására. (Orsz. Levéltár: M.O.D.L. 5973) „Tehát a nagy király nem alapítja, hanem 1371-ben már megadományozza a kész és lakott gönczi kolostort, úgy, hogy ebben a kérdésben a Fragmen., továbbá Bél és Windisch meghatározása a helyes, akik a gönczi kolostor megalapítását Nagy Lajos királynak tulajdonítják, anélkül azonban, hogy az alapítás évszámát megmondanák, amelyet, minthogy ismeretlen, meghatározni úgy sem lehet." (Jegyzetben idéz: Fragmen panis corvi protoeremitici. Bécs, 1663. 153.1. Bél: Compendium Hungáriáé: „Habebant hic Paulini monasterium, quod Ludovicus I. rex fundasse dicitur." Windisch: Geographie des Königr. Ungarn: „Die Pauliner hatten hier ein Kloster, Dessen Stifter derungarische König Ludwig der erste gewesen seyn soll." 11. k. 81. 1. Rupp: Magyarország helyrajzi története II. k. 291. s. k.). Bombardi: Topographia magni regni Hungáriáé, 1750.

c. művében azt említi, hogy Gönczön Nagy Lajos király 1309(?)-ben alapított pálos kolostort szent Fülöp és Jakab tiszteletére. (503. 1.) Bombardi ezt valószínűleg Turóczi után közli, aki Ungaria suis cum regionibus (1729-ben megjelent), művében ezt írja: „Paulini Gönczini monasterium SS Philippi et Jacobi a Ludovico I. anno millesimo, trecentesimo decimo nono acceperant. (178. 1.) Utal még Csánki Dezső közlésére is, amely szerint „A gönczi bold.sz. Mária tiszt, kolostor Göncztől keletre, a gönczi vár alatt volt, a göncruszkai szt. Katalin tiszteletére emelt másik monostor délre, Göncruszka határában volt, „prope oppidum Gewncz", vagy „supra oppidum Gewncz"-ként emlegetik az oklevelek." Természetesen szemügyre kell vennünk azt is, hogy 1938-ban hogyan írt „A Magyar Pálosrend Története" című munkájában Kisbán Emil a tanulmányunk tárgyát ké-