A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: A gesztelyi Váradi Balázs feljegyzései a hadifogságban

Váradi Balázsban is, aki egy egész noteszt töltött meg különféle feljegyzésekkel. A notesz nyílt eszű, a világ dolgai iránt érdeklődő parasztemberről vall. Váradi Balázs 1912-ben vonult be Munkácsra a 65. cs. és kir. gyalogezredhez. 1914 nyarán már aratási szabadságra készülődött haza, amikor a mozgósítás értelmében frontszolgálattal folytatódott katonaélete. Augusztus 26-án került szembe az orosz fronton az ellenséggel, s két napra rá már fogságba is esett. Több mint hat esztendőn át tartott a fogság, ahonnan csak 1920. november 20-án térhetett haza. A következőkben a notesznak a hadifogsággal és a világháborúval kapcsolatos egyes feljegyzéseit közlöm. Váradi Balázs írásos hagyatéka jól kiegészíti Környeyné Gaál Edit nemrég megjelent kismonográfiáját (Az első világháború emlékei a népi kéziratos forrásokban és a szájhagyományban. Debrecen, 1985.). FORRÁSKÖZLÉS Egy szomorú, de sajnos megtörtént esetet jegyzek fel könyvecskémbe. Juhász István falumbeli jóbarátom, aki velem együtt a Hadifogságban, 1915 aug 20án beteg lett, s betegsége folyton nagyobb lett, és aug 27 én a Kórházba ment ahol két heti nehéz betegség után Szept 9én d.e. 8.ó. meghalt. Orvosi megállapítás szerint Fejtifusz volt a betegsége. Haláláról Szept lOén lettem értesítve, miután megtettem a temetéshez szükséges intézkedést. Temetése Szept 13án volt, amikor fegyveres őrik kíséretében mentünk meg boldogult barátom koporsója mellett, falubeli és szomszédfalubeli ösmerősök. Névszerínt a következők: Váradi Balázs Szikszai János Molnár János Vajtó István Szegedi István Csellei József Bodollai Márton Adorjáni Károly Lovász József Keresztesi Elemér Farkas Sándor Cziránkó János Szoboszlai Andor Oláh János Szabó Laj os Horváth József Kabai János Tassi István Blitzman Géza A temetési szertartást Adorjáni Károly marossárpataki ev.ref. tanító végezte, aki gyönyörű szép és megható beszédet mondott, kiszenvedett bajtársunk koporsója felett, s szomorúan vázolta a mi nehéz helyzetünket is. Miután kedves halottunkat elhantoltuk, síremlékére a következő feliratot jegyeztük. „Itt nyugszik Juhász István 65 gyalogezredben hadifogoly Meghalt 1915 szeptember 9én életének 24ik évében Béke lengjen porai felett." Miközben Adorjáni Károly síri beszédet mondott, megjelent a sírnál két magyar tiszt úr, kik a temetésről fényképfölvételt vettek, de sajnos a képből nem tudtam szerezni. Megboldogult barátom sírja egy magas domb alján van Spasskoe város délkeleti oldalán, amit én többször meglátogattam, s tavasszal sírjára gyöngyvirágot ültettem, körül pedig vad bokrok koszorúzzák. Ha Isten életben haza segít, megboldogult barátom sírján nőtt virágokból egy pár szálat fogok haza vinni emlékbe az ö feleségének és árván maradt kisfiának, kit ő oly nagyon óhajtott látni. Azonkívül személyesen el fogom beszélni az egész szomorú esetet. Azonban eszembe vévén az emberi mulandóságot, röviden följegyeztem ide, lehet hogy engem is hasonló sors ér, s e könyvecske pedig haza kerül. Váradi Balázs Hadifogoly s.k. x.v., Keresztesi Elemér egy év. önkt. m.á.v. hivatalnok, Miskolc Horát út 31 szám; Szoboszlai Andor egy év önk. adótiszt, Belényes (Bihar megye); Kovács Dénes egy év. önk. segédjegyző, Fiátfalva, Udvarhelymegye; Adorjáni Károly ev.ref. tanító, Marossárpatak (Marostorda); Farkas Sándor állami tanító, Nagyvárad. Nevezetesebb megjegyzéseim az1914ben megkezdett Háborúról. Ferencz Ferdinánd trónörököst és nejét meggyilkolták 1914 június 27én délbe 12 óra.