A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Üvegmetszés és gravírozás Miskolcon a XIX. században

3. kép. Karl Hackel számára készült hengeres testű díszpohár két oldala tett pajzs látható (2. kép). Ennél a tárgynál - amely családi ereklye volt - a szóbeli közlés bizonyítja a miskolci eredetet. Feltételezhető - s a tárgyi emlékanyag is ezt bizonyítja - hogy a céhes üvegesek munkájának csak egy részét tette ki az üvegdíszítés. Mellettük nagyobb szerep jutott a vándorüvegeseknek, akik ideig-óráig a városban letelepedve nyitottak üzletet, vagy pedig egy-egy élelmes vállalkozó műhelyében dolgoztak. Az előbbire példaként hozhatók fel azok az újsághirdetések, amelyek az 1842-től megjelent Miskolczi Értesítőben találhatók: 1842-ben német üvegest alkalmazott Hirsch Emánuel miskolci kereskedő, aki „Közép Piaczon Tettes Özvegy Lengyel Sámuelné asszony házában fel állított üvegkereskedését bátorkodik a' t.cz. Közönségnek ajánlani-'s figyelmezteti arra, hogy állandóan egy ügyes metszőt tart tárában, ki mindenféle szép metszéseket, czimereket, 's neveket leggyorsabban, 's legjutányosabb áron végre hajt mindenkor szemlélhetők ezen metszési példányok nagy mennyiségben a' fenti írt Kereskedésben."

17 Ugyancsak német üvegest alkalmazott 1844-ben Grosz Mayer is, ki szintén „tisztelettel jelenti a t. cz. közönségnek, hogy üveg kereskedése csekély dijjért a vásárlandó üveg neműekre a legszebb rendes és gothicus betűket, tájékokat s más egyebeket a legnagyobb ügyességgel metszeni mindenkor kész, ebbeli gyors szolgálatát ajánlván."

18 A kis üzletekben működő üvegmetszők mellett egy neves és dúsgazdag miskolci kereskedő működtetett még üvegmetsző műhelyt. A Bükkben működő üveghutát Répáshutáról 1834-ben a Gyertyánvölgybe telepítették át. Az üveghutát ekkor már üveggyárnak nevezték, melynek lerakata, üzlete Miskolcon Koós Soma bankáros, kereskedő tulajdonában volt. Koós Soma 1845-ben lépett üzleti kapcsolatra Schir Józsefiéi, majd özvegyével, Desper Magdolnával, akik a huta tulajdonosai voltak. Az üzleti kapcsolat teljesen a huta megszűnéséig, 1898-ig tartott. Az üveggyár épületeinek emeléséhez és gépeinek beszerzéséhez a tőke egy részét Koós Soma, majd halálát követően Koós Márton biztosította. A hutatulajdonosok és a keres-