A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Üvegmetszés és gravírozás Miskolcon a XIX. században

Az évezredek óta ismert, de csak a 17. századtól széles körben elterjedt és uralko­dóvá vált metszés és vésés eszköze egy függőlegesen forgó kerék (az ún. tárcsa), mely­nek anyaga és mérete a technológia fejlődésével párhuzamosan a művészi cél szerint változott. A metszésnél általában alkalmazott műkőkerék 25-30 cm átmérőjű volt és a vastagabb falú edények díszítésére alkalmazták, ahol az üveg fénytörését nagyobb felü­letű be vágat juttatta érvényre. Helytelenül - még a szakemberek is - csiszolásnak is ne­vezik azt a díszítőeljárást. A vésés - általánosabban elterjedt kifejezéssel gravírozás - a finom vonalak, díszítmények készítésére használt eljárás volt. A gravírozás során a füg­gőlegesen mozgó tárcsa általában vörösréz volt és nagysága néhány millimétertől 5-10 cm-ig terjedt. 3 Az üveg gravírozással való díszítését - vagyis amikor vékony, finom karcolatokkal látták el az edényeket - igen korán alkalmazták Magyarországon is. Egyébként ez a díszítőmód a velencei üveggyártástól sem volt idegen. Igen szép gravírozott üvegek készültek az erdélyi hutákban, Porumbákon a 17. század végén. 4 A gravírozás és a met­szés gyakorivá válása, tehát elterjedése csak a 18. század végétől figyelhető meg Ma­gyarország területén. Az erdélyi hutákban - mint Magyarországon általában - a céhek és magánszemélyek megrendelésére gyártottak metszett, gravírozott díszű üvegeket. 5 Észak-Magyarországon a parádi hutában (Parádsasvár) 1803-ban létesült üvegmetsző műhely. 6 A 19. század első évtizedében a nógrádi huták is fel voltak szerelve ilyen be­rendezésekkel. 7 A bükki üveghutákban is 1800-1810 között helyezték üzembe az első metsző-gravírozó berendezéseket. 8 Egyedül a zempléni huták nem alkalmaztak ilyen díszítőeljárást az Észak-Magyarországi huták közül. 9 A dunántúli huták szinte megala­kulásuktól kezdve kihasználták az új és divatos díszítőtechnikai eljárásokat. A híres somhegyi üveghuta kezdettől fogva olyan üvegedényeket készített, amelyeken met­szett-gravírozott motívumok, feliratok szerepeltek a szentgáli kisnemes megrendelők kérésére. Gyakori volt ezeken a termékeken a szarvasábrázolás, amely eredetileg a ki­rályi vadász szentgáliak címerében is előfordult. 10 A zalai Vétyem huta termékein elő­ször 1845-ben tűnt fel metszett-gravírozott díszítmény, amely minden valószínűség sze­rint somhegyi mestereknek köszönhető, akik a somhegyi huta bezárását követően Vétyemben keresték a megélhetést. 11 Anélkül, hogy részletesen, minden egyes ma­gyarországi üveghutát megemlítenénk, az előbb felsorolt adatokból is egyértelműen ki­tűnik, hogy a metszés és a gravírozás általánosan elterjedt üvegdíszítő eljárás volt Magyarországon. Fontos kérdés az, hogy a kis erdei üvegcsűrökben előállított termékek kristálystí­lusú edényeknek tekinthetők-e? Ezek a produktumok megfeleltek-e az új üvegstílus kö­vetelményeinek? Az emlékanyag ismeretében leszögezhető az, hogy a hutákban gyár­tott produktumok a fúvott és a kristálystílus között átmenetet képező emlékanyaghoz sorakoztathatok. Ugyanis az edények alapdíszét továbbra is a forma határozta meg. A metszés, de inkább az esetek túlnyomó többségében a gravírozás csak a forma hang­súlyozására szolgált és mint díszítmény, a forma mögött másodlagos szerepet játszott. A kristálystílus lényege abban állt, hogy a díszítmények a termékek fénytörő képessé­gét fokozták és mintegy a formát elnyomva a művészi produktum jellemzőjévé váltak. Ilyen termékeket hagyományos technikával dolgozó kis üveghutákban nem készítettek. Ez elsősorban az üveggyárakra volt jellemző. 12 A 18. század vége előtt a fúvott stílusú üvegtárgy általában teljesen befejezett, vég­leges formában hagyta el az üvegcsűrt. A metszők, aranyozok, gravírozok és a színes zo­máncfestők a huta munkásai voltak, ott dolgoztak. A 19. század kezdetétől a kristálystí­lusban készült termékeknek már nem a hutában végzett csiszolással, gravírozással ala­kították ki a művészi köntösét. Az üveghuta a nyersanyagul, alapanyagul szolgáló üveg előállítására szolgált. Az üveggravírozó mesterek nagyobb műhelyekbe tömörültek

Next

/
Oldalképek
Tartalom