A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Révész László: IX-X. századi telep nyomai Mezőkövesden

IX-X. századi telep nyomai Mezőkövesden 1984 augusztusában a TIGÁZ Vállalat dolgozói jelentették a Herman Ottó Múzeumnak, hogy Mezőkövesden csővezetékek fektetése során az árokásó gép edénytöredékeket és csontokat hozott a felszínre. Sajnos a helyszínre érkezve megállapíthattuk, hogy a bejelentés kissé késett, mert a visszatemetett árok felett azóta már a gyom is kinőtt. Terepbejárás során azonban a talált edénytöredékek arra utaltak, hogy egy IX-X. századi települést bolygattak meg a földmunkák. A lelőhely Mezőkövesd nyugati végén fekszik, a Budapest felé vezető 3-as út mellett, a lakott terület végét jelző táblától nyugatra mintegy 50, innen északra 300 méternyire (1. kép). Az egykori falu a mai Kánya-patakot követő dombvonulat keleti - a patak felé néző-oldalán helyezkedett el. Terepbejárás során telepjelenségeket kb. 150 m hosszan figyelhettünk meg, átlag 50 m széles sávban. Ezenkívül a jelzett helytől keletre kb. 80 m-re, a patak árterébe nyúló kis dombocskán is találtunk ugyanilyen edénytöredékeket, egy 25 m sugarú körben. Az előkerült edénytöredékek túlnyomó többsége durva, rosszul kiégetett, szürkésbarna vagy okker színű és murvával soványított. Díszítésüket bekarcolt egyenes- és hullámvonalkötcgck alkották, utóbbiak a peremek belső oldalán is megjelennek. Mindezek alapján arra gondolhattunk, hogy egy - a régészeti szakirodalomban mind többet vitatott - késő avar vagy X-XI. századi telepre bukkantunk.

1 Részint ezen kérdés exponált volta, részint a lelőhely fenyegetettsége (a terjeszkedő új lakótelep legszélső házaitól alig néhányszáz méter választja el) indokolttá tettek egy rövid leletmentést, amelyet október elején végeztünk el. A lelőhely négy pontján próbálkoztunk kutatóárokkal, de sajnos semmilyen régészeti objektumra nem sikerült rátalálnunk. Sőt, az edénytöredékek a második ásónyomnál mélyebben sehol sem jelentkeztek. így - mivel árkaink egymástól viszonylag távol estek, tehát a telep főbb pontjait megkutattuk - arra gondolva, hogy a szántás és a talajerózió az egykori falu nyomait teljesen elpusztította, az ásatást abbahagytuk. A látszólagos eredménytelenség ellenére azonban úgy vélem, nem lesz haszontalan a terepbejárás során és a feltárás alkalmával előkerült kerámiaanyag rövid bemutatása. A felszínen összegyűjtött kerámia: Foltosán szürkésbarna, kihajló peremű, vastag falú, murvával soványított peremtöredék. A perem belső oldalán négyes hullámvonalköteg (2. kép 1). Sötétszürke színű, kézi korongon készült, csillámos kaviccsal soványított, erősen kihajló profilált peremtöredék (2. kép 3). Szürkésbarna, csillámos kaviccsal soványított, durva anyagú peremtöredék (2. kép 4). Kívül okker színű, belül sötétszürke, korongolt, jól iszapolt edénytöredék, ötös vonalköteg díszíti (2. kép 5). Kívül okker színű, belül sötétszürke, csillámos homokkal finoman soványított oldaltörcdék. Széles vonalköteg díszíti (2. kép 6). Kívül sötétszürke, belül világosbarna fenék- és oldaltöredék, homokkal soványított, ké^ikorongon készült (2. kép 9).