A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - S. Koós Judit: Jelentés a Felsővadász-Várdombon folytatott ásatásokról (1982-1984)

Jelentés a Felsővadász-Várdombon folytatott ásatásokról, 1982-1984 1982- ben leletmentő-hitelesítő ásatást kezdtünk Felsővadászon, ahol homokbányászás közben neolitikus és bronzkori cserepeket találtak. A lelőhely már régóta ismert a szakirodalomból: Kalicz Nándor és Makkay János említik, hogy a kassai múzeum őriz néhány innen származó, a bükki kultúrába sorolható cserepet.

1 Kalicz a kora bronzkorról írott monográfiájában pedig mint a hatvani kultúra lelőhelyét említi.

2 A falu DK-i végén elterülő dombon kezdtük meg a munkát 1982 nyarán. Viszonylag csekély felületet vettünk birtokba, mivel mezőgazdasági művelés alá vett területről van szó. Ennek ellenére gazdag és érdekes leletanyag birtokába jutottunk. (Különösen sokat köszönhetünk dr. Papp Lajosnak, az általános iskola igazgatójának és Tóth István tsz-elnöknek, akiknek értő támogatása, segítő jószándéka nagyban megkönnyítette munkánkat.) 1983- ban bekapcsolódott a munkába Losits Ferenc, a Nemzeti Múzeum régésze, aki a neolitikus és a rézkori anyag feldolgozását végzi. A több éven át tartó feltárások során megállapíthattuk, hogy a mélyművelés erősen megbolygatta a települést. Jól elkülöníthető kultúrrétegeket feltárnunk nem sikerült. A bükki kultúra klasszikus és késői fázisának, a rézkori bodrogkeresztúri és péceli kultúrák, a bronzkori hatvani és füzesabonyi kultúrák leletanyagának keveredését figyelhettük meg. A bükki kultúrára jellemző leletanyag igen nagy számban került napvilágra. A kerámia közül kiemelést érdemelnek a finom kidolgozású, vékony falú, bekarcolásokkal gazdagon díszített ún. bomba alakú edények. Díszítésmódjuk rendkívül változatos: perem alatt futó pontsorok, hullámvonalak, párhuzamosan futó, függőleges vonalkötegek, cikcakkminta, beböködések, egymásba kapcsolódó spirálisok stb. Gyakori a kultúrára oly jellemző ún. „gótikus ablak" motívum, melyet a késői szakaszban gazdag díszítéssel töltenek ki. Különösen érdekes az a nagyméretű, vastag falú, aszimmetrikus edény, amelyet kívül és belül két-két füllel láttak el. Az edény alja lyukas, melyet belül egy kb. 2 cm-es perem vesz körül. Anyaga alapján neolitikusnak tartható, de a telepjelenségek ezt nem látszanak egyértelműen igazolni. A durvakerámiát gyakran plasztikus díszítéssel látták el, mint pl. az osztott bütykök, bordadíszek, lapos, kerek, nagyméretű bütykök. Az edényeken megfigyelhetők még a perem alatti pontsorok és kiöntőcsövek. (Megemlíthetjük, hogy a kiöntócső díszített változata a finom kidolgozású edényeknél is előfordult.) S. Siska szerint ezek a kiöntőcsöves edények a kultúra középső fázisában tűnnek fel és a késői fázisban válnak gyakoribbá.

3 A datálás szempontjából lényegesek azok a rendkívül vékony falú, fényezett felületű, fekete színű edények töredékei, amelyeken vörös és sárga inkrusztáció található. J. Lichardus ugyanis az inkrusztáció alapján a kultúra késői időszakára datálja az ilyen töredékeket.

4